Theologia - Hittudományi Folyóirat 6. (1939)
Galla Ferenc: Borromei Szent Károly hatása Magyarországon. (Folyt.)
BORROMEI SZENT KÁROLY HATÁSA MAGYARORSZÁGON 127 Szent Károly szelleme a jozefinizmus korában. Migazzi és Esterházy, a XVIII. századi katolikus fellendülés legkiválóbb tényezői, alkotóképességük virágkorában megérték azt, hogy II. József a felvilágosodás lidércfényétől elvakítva, a természetjogból levezetett korlátlan uralkodói hatalmát kiterjesztette az egyházi ügyekre is. Megnyirbálta a püspöki joghatóságot, megszüntette a vallási társulatokat, beavatkozott az egyházkormányzatnak és a vallási életnek legapróbb ügyeibe is, bezáratott egy csomó katolikus tanintézetet, feloszlatott számos kolostort és szerzetesrendet és a magyar katolicizmust elszakította legfőbb fejétől, hogy államgépezetébe beállítsa, a püspököket és papságot az államhatalom szolgáivá, hivatalnokaivá süllyessze.1 Hogy ez utóbbi célját elérje, a maga elgondolása szerint átszervezte a papnevelést. Megszüntette az egyházmegyei papnevelőket, hogy a papnevelést kivegye a püspökök joghatósága alól. Általános szemináriumokat alapított, melyeket teljesen az állam felügyelete alá helyezett. Az állam előírta a tanulmányi rendet, kijelölte a tankönyveket és előírta a tanulmányi anyagot. Ezek az újfajta szemináriumok az erkölcstelenség melegágyai voltak, tanárok és növendékek között vallási közöny, racionalizmus, sőt hitetlenség uralkodott.2 József halála után a helyzet a látszat szerint megváltozott, a valóságban azonban a róla elnevezett egyházpolitikai rendszer voltaképpen csak most szövődött bele a magyar katolicizmus szervezetébe, nem erőszakos eszközökkel, hanem lassú és következetes eljárással.3 Buzgóbb főpapjaink, akik az általános vallási közönyben éberen őrködtek az egyházi élet tisztasága és szabadsága felett, világosan látták, hogy a papnevelés a kiindulópontja és az alapja minden erkölcsi megújhodásnak. A jozefinista törekvésekkel szemben a papság szellemének, erkölcseinek és lelkületének egészséges kiképzésére fordították legfőbb gondjukat. Migazzi bíboros, amidőn megtudta, hogy a császár elhatározta az egyházmegyei szemináriumok eltörlését, arra kérte őt, hogy az általa tervezett papnevelőkben juttassa kellőképpen érvényre Szent Károly nevelési irányelveit. Úgy látszott, hogy a császár megértéssel fogadta a bíboros előterjesztését, sőt megbízta Batthyány József prímást, hogy készítsen szemináriumi szabályzatot Szent Károly és mában, a székesegyház sekrestyéjében, a szeminárium folyosóján is. A XVIII. század második feléből való az a művészi értékű festett szobor, mely Hanauer Á. István megyéspüspök ajándékaként került a püspöki palotából a szemináriumba. 1 Karácsonyi János: Magyarország egyháztörténelme. Nagyvárad, 1915. 264—65.1. — Hóman—Szekfií: i. m. VI. 358—61.1. — Meszlényi: i. m. 5—30.1. 2 Hermann—Artner: A hittudományi kar története. Budapest, 1938. 179. kk. 3 Hermann—Artner: i. m. 243—44. i.
