Theologia - Hittudományi Folyóirat 6. (1939)
Ivánka Endre: Hugo de Balma
HUOO DE BALMA 113 bilium respicit. (388a A.) Sőt még az a «contemplatio immutabilis veritatis» is, melyről Szent Ágoston beszél, szerinte nem más, mint az exemplar-nak az exemplatumban való megismerése. (388a B.) Ez történelmileg nem helyes. Richardus a S. Victore igenis a contemplatio legmagasabb fokáról beszél, a «mentis excessus»-ról, abalienatio-ról, raptus- ról (Benjamin major V, 5), az Istennek egy olyan megismeréséről, melyet az exstasis után nem lehet kifejezni emberi szavakkal és gondolatokkal, sőt még megérteni és emlékezésben tartani sem lehet.1 Ez a megismerés azonban nem merőben más, mint a gondolkodás és a fogalmi megismerés, nem lényegesen más, sőt vele ellentétben álló lelki forrásból táplálkozik, hanem csak ennek a fogalmi, racionális, észbeli gondolkodásnak önmaga fölé való emelkedése, felfokozódása, magasabb szférába való szárnyalása, a benne rejlő szellemi «conatus» integrálása, a racionális megismerés supraracionális betetőzése. A páratlan szépségű kép, melyet Richardus a S. Victore ennek a viszonynak a kifejezésére talált, a hajnalpirkadás viszonya a fényes déli naphoz. Az emberi megismerés, amikor a contemplatio, a misztikus vízió, az extazis szférájába emelkedik, nem szűnt meg megismerés lenni, sőt még tökéletesebben, még teljesebben az, mint akkor, amikor csak fogalmi megismerés, csak ratio volt, éppen úgy, amint a hajnali világosság nem szűnt meg világosság lenni, amikor a fénylő nap feljött a láthatáron, csak megszűnt hajnal lenni.2 A misztikus visio az intellectio szférájába tartozik, mint a korlátozott emberi ratiónak az emberfeletti síkba való prolongációja. Lényegében tehát ez a magasabb intellectio nem más, mint a ratio, hanem ugyanannak, ami a ratióban is működik, csak egy magasabb foka. Ezt Richardus a S. Victore azért foghatja fel így, mert részére (mint ahogy ezt Szent Ágoston leghívebb tanítványától nem is várhatjuk másképpen) már a tisztán természeti 1 Notandum quoque quod quidam ea quae per mentis alienationem conspiciunt, ad semet ispos reversi juxta communem animi statum nulla modo capere vel recolligere possunt Migne P. L. 196,169 C. Illa quae et supra rationem et praeter rationem esse videntur, quando per revelationem et quasi in extasi discuntur, quia eorum rationem postmodum ad nos reversi nulla humana aestimatione comprehendere vel assignare sufficimus, cognitam visionem quasi extrinsecus relinquimus, cujus tantummodo veluti memoriam quandam retinemus. Migne P. L. 196, 148 C. 2 Et sicut matutina lux crescendo desinit, non quidem esse lux, sed esse lux matutina, ut ipsa aurora jam non sit aurora, ita humana intelligentia ex dilatationis suae magnitudine quandopere accipit, ut ipsa jam non sit ipsa, non quidem ut non sit intelligentia, sed ut jam non sit humana, dum modo mirabili mutationeque incomprehensibili efficitur plus quam humana, dum gloriam Domini speculando, in eandem imaginem transformatur a claritate in claritatem, tamquam a Domino spiritu. Migne P. L. 196,178 D. A «transformatio» itt tehát kimondottan az önmaga fölé emelt «intelligentia» műve. Hugo de Balma ezzel szemben azt mondja : nulla est contemplatio speculativa, quae habet virtutum transformandi, sed solus amor extensivus deificans (391 b A). Theologia. 8
