Theologia - Hittudományi Folyóirat 6. (1939)
Ivánka Endre: Hugo de Balma
114 IVÁNKA ENDRE gondolkodóerő, a ratio, mint szellemi megismerésmód, az érzékelésnek az anyaghoz való kötöttségével szemben, közeledést jelent az Istenhez és ennekfolytán valamiképpen előkészítést az Isten misztikus megismerésére és bírására a misztikus únió révén. Ezért a racionális megismerésről is, ott, ahol azt az érzéki megismeréssel szembe állítja, egészen vallásos eredetű kifejezésekkel beszél : sapere quae sursum sunt. . . Dei sapientia, lux illa quae illuminat omnem hominem ... animus antiquam dignitatem recuperat... in ejus virtute, qui eduxit vinctos in fortitudine, conterens portas aereas et vectes ferreos confringens. . . nostra conversatio in coelis est.1 Mindezt a fogalmi megismerésről mondja ! Ez azért lehetséges, mert nála kontinuitás van a racionális és a misztikus megismerés között. És viszont azt is mondhatja, hogy a szeretet révén történik az Isten megismerése a misztikus Istenszemléletben, hogy az Istenhez való szeretet az, ami megláttatja az emberrel az Istent,2 mert a szeretet részére nem más, mint a megismert isteni szépségnek hatása az ember érzelmére és akaratára, az Istenről szerzett tudásnak a visszhangja a lélek affektiv részében, az értelem megvilágosításából kifolyólag a lélekben felgerjesztett vágyakozás. Richardus a S. Victore művének egyik legszebb fejezetében leírja, hogy az isteni szépség megcsodálása, a magnitudo admirationis, hogyan ragadja magával a lelket, amikor azt az Istenség sugarai érintették (az Isten lényegének a teremtésből és a filozófiai elmélkedésből való megismeréséről van itt szó) és az így felkeltett vágyakozás önmaga fölé, az isteni magasságokba emeli a lelket (super semetipsam rapta, in sublimia elevatur).3 A szeretet itt nem jelent más utat a fogalmi megismeréssel, az értelmi működéssel szemben, hanem csak a legmagasabb lépcsőfoka annak az útnak, mely az Isten látható teremtményei megszemlélésétől, a fogalmi megismerésen és a filozófiai kontempláción keresztül, a misztikus kontemplációhoz vezet, és az extázisbán, a raptusban végződik. Ugyanígy van ez a legrégibb karthauzi misztikusoknál is, akiknél a Viktorinus iskola hatásai Szent Bernátnak és más korabeli misztikusoknak, mint például Wilhelmus de St. Thierry-nek a gondolataival egyesülnek. Az epistola ad fratres de monte Dei szerzője (aki nem Szent Bernât volt, amint régebben hitték, de talán Guigo karthauzi perjel sem, amint újabban véltek) három statusról beszél, a status animalisról, rationalis- ról és spirituálisról.4 A «status animalis» az az állapot, amelyben az ember 1 Benjamin major II 13. Migne P. L. 196, 90—91. 2 Amor enim vehemens, ut ait beatus Augustinus, non potest non videre quem amat, quia amor oculus est, et amare videre est. Videtur enim (sc. Deus) a quolibet amante prout amat, ab alio quidem sic, ab alio vero sic, pro varietate affectuum quibus feruntur in ipsum. Migne P. L. 196, 1203. 3 Benjamin major V 5. 4 D. Wilmart, Auteurs spirituels et textes dévôts (Paris, 1932) szerint az «epistola» szerzője maga Wilhelmus de Theoderico, Szent Bernât nagy
