Theologia - Hittudományi Folyóirat 6. (1939)
Kniewald Károly: A Pray-kódex miserendje
A PRAY-KÓDEX MISERENDJE 101 His respiciat sacrificium. Hanc igitur ... Hic accipiet panem elevando usque ad pectus. Qui pridie . . . Hoc est enim corpus meum. Hic fiet elevatio, et post deponat corpus in locum suum et detegat calicem ... in memoriam facietis Hic tegat calicem in corporali et expansis manibus dicat. Unde et memores .. .» A kehely felmutatását egy a XIII. század derekán készült párisi misekönyvben (ma a párisi Nemzeti Könyvtárban 15.615 ms. — Leroquais i. m. II. 113) találjuk meg. «Hoc est enim corpus meum. Hic fit elevatio ... Accipite et bibite ex eo omnes. Hic elevat calicem. Hic est enim calix .. .» Másik tanúja e szokásnak egy roueni misekönyv ugyanezen időből (Rouen, Városi könyvtár ms. 277) : Hic elevet panem. Qui pridie ... Simili modo postquam cenatum est. Hic elevet calicem, accipiens et hunc.. A A 15.615 j. párisi misekönyv szabálya azonban a nem konszekrált kehelyre vonatkozik, ugyanúgy a roueni misekönyvé is, azzal a különbséggel, hogy a roueni szerint az ostya felemelése csak az átváltoztatás előtt történt, úgy mint a Pk-ben is. A konszekrált kehely felmutatására az első adatot egy capuai misekönyvben találtam, a XIV. század első feléből (ez a misekönyv ma a párisi Nemzeti Könyvtár ms. lat. 829. kézirata. — Leroquais : i. m. II. 205). «Quam oblationem ... dilectissimi filii tui D. n. J. Chr. Hic accipiat hostiam et teneat eam quasi ante pectus donec dixerit : Hoc est enim corpus meum et benedicat eam . . . Hic inclinato capite adoret hostiam et postea reverenter elevet eam ita ut videri possit a populo et postea deponat et teneat calicem cum sinistra manu et dextra benedicat ; benedictione facta et dicto. Hic est enim calix sanguinis mei elevet ipsum reverenter, quod videri possit a populo.»1 2 Középkori Sacramentariumokban és misekönyvekben az átváltoztatás alkalmával gyakran találni jámbor és szép fohászokat az Oltáriszentséghez. Ilyen van a Pk-ben is a 28. és 28’ lapok szélén. Ave sanctissima caro mea in perpetuum summa dulcedo mea. Ave celestis potus mihi ante omnia et super omnia dulcis. Ezek a fohászok azonban lapszéli bejegyzések, a misemondó egyéni és alanyi jámborságát fejezik ki, nem olvadnak bele a Kánon egységébe, nem úgy, mint az előbb tárgyalt rubrikák, melyek a Kánon tárgyi egészéhez tartoznak. — Leroquais I. kötetében (Paris, 1924) ily fohászok, némi változatokkal, 11-szer fordulnak elő Soisson, Verdun, Tournai St. Amand, Liessies, Reims (2-szer), Jeruzsálem: Szent Sír, Cambrai, Arras, Anchin misekönyveiben, de mindig áldozásra való előkészületnél. Majdnem azonos a szöveg egy premontrei misekönyvben (XII. század),3 egy anchini apátsági misekönyvben ugyancsak a XII. századból,4 a maroilles-i apátság misekönyvében, melyet Arras számára alakítottak át.5 A kremsmünsteri apátságnak egy XII—XIII. századi hártyakéziratában (260. föl. 2. oszlop) a következő verseket találtam. Ezek is az Oltári- szentségbe vetett eleven hitrő! tanúskodnak és szembehelyezkednek bizonyos tévtanokkal. Egyébként a jelzett kéziratban nem függnek össze a misekánonnal. Szövegük ez : 1 U. o. II. 70. 2 V. ö. Dr. Kniewald Károly cikkét a Pk tartalmáról, eredetéről a Magyar Könyvszemlében. 3 Leroquais : Sacramentaires ... I. 308. 4 U. o. I. 351. 5 U. o. I. 306.
