Theologia - Hittudományi Folyóirat 5. (1938)
Pataky Arnold: Az Oltáriszentség tana az ősegyházban
110 PATAKY ARNOLD a mi Megváltónknak, Jézus Krisztusnak a teste, mely a mi bűneinkért szenvedett, melyet jóságában az Atya feltámasztott». Hogy semmiféle kétségünk se lehessen arra nézve, hogy Szent Ignác az Eucharisztiának szentségi jelleget tulajdonított, ugyané levélben (8, 1.) ezt is mondja: «Azt kell érvényes Eucharisztiának tartani, amelyet a püspök hoz létre vagy az, akit ő ezzel megbízott». Más szóval : nem a hívek könyörgése eredményezi az eucharisztikus elemek átváltozását, hanem az egyházi hierarchia tagjainak, a püspöknek vagy az általa felhatalmazott (felszentelt) papnak a konszekráló szavai. És hogy azt is lássuk, mennyire égett a szent püspök szívében az Eucharisztia után érzett forró vágy, hallgassuk meg ama szavait is, amelyeket a rómaiaknak ír (Róm. 7, 3.) : «Nem kívánkozom romlandó eledel után, sem az élet örömei után. Az Isten kenyerét óhajtom, mely Jézus Krisztus teste, mely Dávid magvából született, — és italul az ő vérét óhajtom, mely romolhatatlan szeretet».1 — Szent Ignác szavaiban szinte az Üdvözítő kafarnaumi beszédének (Ján. 6, 48—59.) a visszhangját halljuk, annyira kidomborítja Antiochia szent püspöke, hogy az Eucharisztia Jézusnak a világ bűneiért szenvedett és az Atya által feltámasztott teste, továbbá hogy az Eucharisztia az élet kenyere és itala, mely annak, aki azt magához veszi, az örök életet és a halhatatlanságot biztosítja. Emellett azonban Szent Ignácnak az a tanítása, hogy az Eucharisztia Jézusnak valóságos teste és vére, ugyanaz, mint a szinoptikus evangéliumoknak és Szent Pálnak is a tanítása. Amikor tehát Loisy szerint a kereszténység még semmit sem tudott arról, hogy az eucharisztikus lakoma elemeiben Jézusnak valóságos teste és vére van jelen, Szent Ignác már úgy beszél az Eucharisz- tiáról, mint akár a trienti szent zsinat vagy bármely modern katolikus theologus. — Nem lepődhetünk meg azon, hogy újabban Loisy Antiochiai Szent Ignác leveleit mindenestül elveti és ezeknek a hitelességét tagadja. Azonban már caesareai Eusebius említi, hogy a 4. század elején Szent Ignác leveleinek a gyűjteménye közkézen forgott ; Eusebius fel is sorolja és bővebben ismerteti is e leveleket. (Hist. eccl. III. 36, 4 skk.) Ugyancsak Szent Jeromos is megemlékezik e levelekről és a Rómaiakhoz intézett levélből hosszabb részletet idéz is. (De scriptoribus ecclesiasticis 16.) Ezekből az idézetekből nyilvánvaló, hogy Eusebius és Szent Jeromos Szent Ignácnak ugyanama leveleit ismerik, amelyeknek eucharisztikus helyeit fentebb idéztük. Loisy állítása tehát az irodalomtörténeti tanúbizonyságokkal homlokegyenest ellenkezik. 3. — A 2. század nagy hitvédője, Szent Jusztinus, ki 163—167. 1 Batiffol szerint ez utóbbi szavak nem az Eucharisztiára, hanem a Jézussal való mennyei egyesúlésre vonatkoznak, amelyet azonban Szent Ignác az Eucharisztiára illő kifejezésekkel ír le. — L’Eucharistie, la présence réelle et la transsubstantiation.9 (Études d’Histoire et de Théologie positive. II. Paris, 1930. 47 sk. 1.
