Theologia - Hittudományi Folyóirat 5. (1938)
Pataky Arnold: Az Oltáriszentség tana az ősegyházban
AZ OLTÁRISZENTSÉQ TANA AZ ŐSEGYHÁZBAN 111 között halt vértanúhalált, Antoninus Pius és Marcus Aurelius császárokhoz intézett Apológiájának 65. és 66. fejezetében részletesen leírja a keresztény istentiszteletnek és áldozatnak a rendjét. A leírásban teljesen reáismeriink a mai szentmise menetére. A közös imádságok után a kenyér, víz és bor felajánlása következik, amely felajánlást az végez, «aki elöljárója a testvéreknek». Ezután ez az elöljáró dicséretet és dicsőítést mond az Atyának a Fiú és a Szentlélek nevében, majd hálát ad, amire az egész nép Ámennel felel. Ezután a diakónusok az eucharisztikus kenyeret, bort és vizet szétosztják a jelenlevők között és elviszik a távollevőkhöz. (65. fej.) Az Eucharisztiában csak az vehet részt, akiben megvan az igaz hit, aki a keresztségben részesült, mely eltörli a bűnt és lelki újjászületést eredményez, és aki Krisztus törvénye szerint él. «Mert mi nem mint közönséges ételt és italt vesszük magunkhoz (az Eucharisztiát), hanem amint Jézus Krisztus, a mi Üdvözítőnk, az Isten igéje által a mi üdvösségünkért testet és vért vett föl, úgy tanultuk azt is, hogy az az eledel, amely fölött az ő igéit tartalmazó imádság által megtörtént a hálaadás és amely az átváltozás folytán vérünket és testünket táplálja, annak a megtestesült Jézusnak a teste és a vére.»1 Ugyanis az apostolok az ő kommentárjaikban, melyeket evangéliumoknak nevezünk, áthagyományozták, hogy Jézus ezt a parancsot adta nekik : vette a kenyeret, hálát adott és így szólt : Ezt cselekedj étek az én emlékezetemre. Ez az én testem. És hasonlóképpen vette a kelyhet és miután hálát adott, így szólt : Ez az én vérem — és azt egyedül reájuk bízta. Jusztinus ezután összehasonlítást tesz az Eucharisztia és Mithra misztériumának kenyere és vize között, és Mithra misztériumát a keresztény Eucharisztia ördögi utánzásának tartja. (66. fej.) — A zsidó Tryphonnal való vitájában (41,3.) Jusztinus kitér az Eucharisztiának ószövetségi megjövendölésére, Malakiás próféta szavaira (1, 11.). Ugyanott a 70. fejezetben azt mondja, hogy Izaiás próféta jövendölésében (33, 16.) az Isten arról a kenyérről beszélt, amelyet Krisztus az ő megtestesülésének emlékére rendelt azok számára, akik benne hisznek és akikért ő szenvedett, valamint arról a kehelyről, amelyre vonatkozólag nekünk parancsot adott az ő vérének emlékére, amikor hálát adunk. A 117. fejezetben az eucharisztikus kenyeret és kelyhet az Isten előtt egyedül kedves áldozatnak mondja, melyet minden nép között bemutatnak. Szent Jusztinus szavai tehát egyszerű, világos és félreérthetetlen magyarázatot adnak a szinoptikus evangéliumok eucharisztikus helyeihez és a Szent János 6. fejezetében olvasható eucharisztikus beszédhez. Tanítása igen határozott és világos, de minden szavából az is kitűnik, 1 . . . . 8v xpóitov 8kx Xí^fou 9-eotj cap-zojtoirjíísís ’Iijcoûç Xpiaxóg ő Swxfjp ijpffiv, v.cú aáp-/a xál aípa 6rcsp atoxxjpiaj sa'/_£V, oűxooj "/at xy)v Si’ sù/jiç, Xif oo xoO nap’ aùxoù sùxaptaxï)9-sîoav xpofijv, èç ?jç afp a xal càpxsj y. axa psxa- ßoXfjv xpécpovxea fjpSv, âxetvou xo5 aupv.onoirjÿ-évxoç Trçaoô xal aàpxa xat atpa è8t8àx-9xrjp.sv sfvat.
