Theologia - Hittudományi Folyóirat 5. (1938)
Móra Mihály: Az egyházjogi irodalom útja. II.
86 IRODALOM — LITERATUR — BULLETIN Ugyancsak a Szentírás pasztorális felhasználásánál jön segítségünkre Bopp L. kis füzete: ((Die Bibel im Dienste der Seelsorge» (Kevelaer 1935. Butzon u. Bercker, 38 1.). A szerző alapos liturgiatörténeti kutatásai alapján segít a Szentírás lelkipásztori és homiletikus kiaknázásához. A liturgikus mozgalom fáradhatatlan apostolának, Parsch Pius, kloster- neuburgi ágostonrendi kanonoknak, gazdag irodalmi munkásságából is kimagaslik a «Jahr des Heiles» c. könyve, amelynek immár harmadik kötetét kaptuk meg magyarul több piarista atya (Halamka Gyula dr., Bátky Miklós dr. és Albert István dr.) szakavatott fordításában «Üdvösség éve» címmel (Szoc. Missz. Társ. kiad. Bpest, 1937. 615 1.). Parschot mind megbízható liturgikus tudása, mind könnyen élvezhető előadása hasznos segítőtársnak és útikalauznak kínálja a liturgikus szentbeszédek készítői számára. Tóth Tihamér. (Folytatása következik.) Irodalom — Literatur — Bulletin. Brandenstein Béla báró: Az ember a mindenségben. Budapest, 1936—37. A Magyar Tudományos Akadémia kiadása. (I. k. Az emberi test. Az emberi kultúra. II. k. Az emberi lélek. III. k. Az ember világhelyzete.) Brandenstein Béla, kinek kutatásai eddig is széles körben mozogtak, e legújabb, közel másfélezer oldalas művében azt a feladatot tűzi maga elé, hogy a fizikai, kultúrtörténeti és lélektani embertan sajátos szaktudományi szempontoktól irányított s azért egymás közt általában kevés összhangot mutató eredményeinek lehető gondos figyelembevételével a metafizika síkján egységes és összhangzó képet adjon az emberró'l. Hogy a mai embernek világ- helyzete helyes ismeretére sorsdöntőén nagy szüksége van, kétségbevonhatatlan igazság, mely a filozófiai antropológiát nagyon is időszerűvé teszi. De szembetűnők az átfogó nézőpontra törekvő filozófus elé meredő nehézségek is. Épp az emberrel foglalkozó szaktudományokban mutatkoznak a legjelentősebb módszertani és elvi ellentétek, s így nemcsak az eredmények összeegyeztetése, hanem általában az eredmények megállapítása is nehézséget okoz. Ez azonban nem kárhoztathatja eleve meddőségre a bölcseleti embertant. Elvégre az átfogó bölcseleti szemléletnek nincs szüksége minden speciális megállapításra, fő az igazolt, alapvető szempontok figyelembevétele. Brandenstein ezek meglátására kétségtelenül rendelkezik a szinopszis képességével, éles tekintete bámulatba ejtő könnyedséggel hatol át az eléje kerülő hatalmas kutatási anyagon. Ami mármost a Brandenstein által megrajzolt emberképet illeti, a keresztény filozófia hívei örömmel látják ezen a keresztény emberszemlélet vonásainak erőteljes kidomborodását. Világnézetileg Brandenstein emberképe általánosságban megegyezik a keresztény gondolkodásnak az emberről vallott felfogásával. Ennek illusztrálására legyen elég néhány döntő jellegű kritériumra hivatkoznunk. Az emberi kultúra egészének és részeinek jellegzetes sajátságát abban látja, hogy szellemi jelentést hordoznak, szellemi értékeket, célokat fejeznek ki. Általában minden időbeli tárgy örök, változhatatlan szempontok
