Theologia - Hittudományi Folyóirat 5. (1938)
Móra Mihály: Az egyházjogi irodalom útja. II.
HOMILETIKA 85 bőséges példákon mutat rá a szónoki hatás titkaira. Így könyvét elméleti homiletika helyett inkább «homiletikai arcképcsarnokának nevezhetnó'k, amelyben megtaláljuk Faulhaber, Keppler, Gmelch, Kaim, Stiegele, Linhardt, Lippert, Tóth Tihamér, Pfliegler és Sertillanges szónoki tevékenységének méltatását. Alois Nicolussi könyve: «Aus der Werkstatt des Predigers» (164 1. Tyrolia-Verlag, Innsbruck. 1937. Ára fűzve 4.50 osztrák schilling, kötve 5.50 schilling) gyakorlati prédikálási szabályok gyűjteménye. Az eredményes igehirdetés tárgyi és lélektani elemeit tárgyalja és elsősorban — teljes joggal — a szemléletes tárgyalási módot sürgeti. A kötetben elmélet és gyakorlat szerencsés harmóniába olvad egybe. Az igehirdetés teológiai megalapozását találjuk meg Th. Soiron, ferenc- rendi atya legújabb kis könyvében, a «Die Predigt heute»-ben (Ferdinand Schöningh, Paderborn. 1937. 125 1.), melyben igyekszik a prédikációt a merőben moralizáló rétori színvonalról a biblico-dogmatikus orientálódás útján oda emelni, ahová egész lényénél fogva való : az isteni ige szolgálatának, az isteni kegyelem és ítélet hirdetésének magaslatára. Ezt hangoztatja a «Ministerium verbi», «Verbum gratiae» és «Verbum iudicii» című fejezetekben ; míg az utolsóban, a «Factor verbi»-ben, az igehirdető életének és a hirdetett tanoknak harmóniáját követeli. Így válik könyve elősegítőjévé a szentbeszéd belső megújulásának, ami nélkül pedig «eleven» és «korszerű» prédikációról beszélni sem lehet. Már címében is az eleven prédikációt hirdeti Dr. Konrad Metzger könyve : «Lebendige Predigt» (Tyrolia-Verlag, Innsbruck. 1937. 259 I.). A könyv részletesen megrajzolja az ideális hitszónok képét, különösen két vonást emelve ki rajta : a szónok istenközelségét és életközelségét. Bár a szerző nem tart rendszert gondolatai közlésében és nem is akarja a rendes homiletikai anyagot közölni, könyvének átolvasása főleg a bőséges beszédvázlatok által mégis hasznos útmutatásul szolgál arra, hogyan válhatik valaki «declamator vani- loquus»-ból «praedicator evangelicus»szá. Az igehirdetőknek hasznos segítséget nyújt a «Die Kirchenväter und das Evangelium» c. gyűjtemény (Freiburg i. Br. Herder. 1937. 242 1.), amely a szentatyáknak Aquinói Szent Tamás «Catena aurea»-jából kiválogatott homilia-részleteit adja német fordításban. A «Catena aurea»-val Szent Tamás tíz álló esztendeig foglalkozott, hogy összeállítsa a görög és latin szentatyákból a négy evangélium teljes magyarázatait. Ebből szedi ki a fenti könyv a vasár- és ünnepnapi prédikációkra vonatkozó patrisztikus szövegeket. Nem kell külön kiemelnünk, mily értékes segítséget nyújt ezzel a szónokoknak. A Szentírás mindig legelső forrása volt a szentbeszédnek és az is marad. Hello E. francia szerzőnek Rüttenauer W. német fordításában közreadott könyve — «Worte Gottes» (Leipzig, 1935. Verlag I. Hegner, 289 1.) — kitűnő útmutatásul szolgál e régi forrás korszerű kihasználásához. A szellemes és mélyen vallásos Hellónak sziporkázó stílus áll rendelkezésére, amellyel egész meglepő fényben tudja elénk állítani az Ó- és Újszövetség válogatott részeit. Művelt világi híveknek hasznos lelkiolvasmányul is ajánlhatjuk.
