Theologia - Hittudományi Folyóirat 5. (1938)
Pataky Arnold: Szent Pál tanítása az Eucharisztiáról, vallástörténeti megvilágításban
SZENT PÁL TANÍTÁSA AZ EUCHARISZTIÁRÓL 3 lépnek (xoivwvoOaiv ávó-ptonoo xíjv cbtpoßfj xotvcovíav) ; maga Szarapisz adja a lakomát, ő a házigazda (écrnáxcop), és akik résztvesznek a lakomán, az ő asztaltársaivá lesznek.1 — Két oxyrrhynchosi papiruszon meghívást találunk a «Szarapisz űr» tiszteletére a Szarapeionban rendezett lakomákra. Mindkét papirusz a Kr. u. II. századból való. Az egyiken1 2 bizonyos Chairemon hívja meg a vendéget Szarapisz úr asztalához (szó szerint : kerevetéhez) : ’Epwxóc cje Xaipr;[Hov Sewtvfjoat e£ç xÁeívrjv xoő xupíoo SapáraSoç év x<7> Sapaitsúj), a másik papiruszon3 pedig a meghívónak a neve Antoniosz, Ptolemaiosz fia. Mindkét lakoma a kilencedik órában (délután 3 órakor) kezdődött. Josephus Flavius arról értesít, hogy Rómában, Isis templomában Anubis tiszteletére erkölcstelenséggel összekötött lakomát (Setítvov) tartottak.4 A pogány Rómában a «Septem viri epulones» évről-évre megrendezték a Capito- liumon az «epulum Jovis»-t, Jupiter lakomáját, amelyen résztvett az egész szenátus. Szent Ágoston megbotránkozva említi, hogy az asztalon ilyenkor felállították Jupiter, Juno és Minerva felékesített képeit.5 Magnesiában a tizenkét isten ünnepi lakomáján az istenek képeit feldíszítve a piacra vitték és ott menyezet alatt három párnára helyezték ; ezután megkezdődött az áldozat, majd a papok az áldozati húst szétosztották a körmeneten résztvevők között.6 A már említett kos-i felirat elénk tárja Herakles vendégségének a szertartásait, miközben ezt a kifejezést használja : xpcfoeÇa xoö {teoö,— «az isten asztala». Dió Chry- sostomus nyíltan meg is mondja, hogy az istenek előtt nem kedves az áldozat, ha az nincsen lakomával összekötve.7 A felhozott zsidó és pogány idézetek szinte megdöbbentő világosságot árasztanak Szent Pál tanítására. A hangsúly azon van, hogy az Eucharisztia valóságos áldozat. Pál szemében a keresztény oltáron bemutatott áldozat, az áldás kelyhe és a megtört kenyér, éppen olyan valóságos áldozat, mint Izraelnek áldozatai vagy a pogányoknak a gonosz lelkek tiszteletére bemutatott áldozati állatai, melyeknek áldozati jellege szembeszökő és nem szorul bizonyításra. Ha az apostol az eucharisztikus kenyeret és bort nem tekintené valóságos áldozatnak, bizonyításának egész menete minden alap nélkül szűkölködnék. Krisztus vérének és testének külön-külön történő megemlítése azt mutatja, hogy Szent Pál az eucharisztikus áldozatot benső kapcsolatba hozza Jézus véres áldozatával a kereszten. Az eucharisztikus kehely és kenyér 1 In Serapidem Oratio 8. — H. Lietzmann i. m. 125. I. 2 Pap. Oxyrrh. I. 110. 3 Pap. Oxyrrh. III. 523. — Lietzmann, i. m. 124—125. I. 4 Ant. XVIII. 3, 4. Az általa elbeszélt esemény Tiberius császár korában történt. 6 De civitate Dei, VI. 10, 2. Migne, Patrologia Latina 41. 191. I. 6 Lietzmann, i. m. 125. 1. 7 Oratio III. in Sarapidem. — Lietzmann, i. m. 125. 1. 1*
