Theologia - Hittudományi Folyóirat 5. (1938)
Pataky Arnold: Szent Pál tanítása az Eucharisztiáról, vallástörténeti megvilágításban
4 PATAKY ARNOLD élvezete a híveket Krisztus vérével és testével egyénenkint belső közösségbe, — nem pusztán erkölcsi egységbe, — hozza és őket egymás között is egy nagy közösségnek a tagjaivá teszi. A «communio» szó, amellyel a katolikus Egyház nyelve a szentáldozást jelöli, a legtökéletesebben kifejezi Szent Pál gondolatát. Mindenütt «egy az eucharisztikus kenyér», akármerre az Egyházban mutatják is azt be, Efezusban, ahonnan ír Pál, Korintusban, ahová ír, vagy bárhol, ahol keresztények élnek. Szent Pál szavai gyönyörűen megvilágítják Malakiás próféta jövendölését az újszövetség tiszta áldozatáról (Mai. 1, 11.), de szavainak folytatásában már előre vetiti fényét az apostol nagyszerű tanítása Krisztus misztikus testéről, az Egyházról, mely tanítását a nagy apostol később, az első római fogságából írt leveleiben, nevezetesen az Efezusiakhoz és a Kolosszébeliekhez intézett leveleiben fejtett ki terjedelmesen.1 II. 1. — A 11. fejezetben1 2 3 4 Szent Pál azokat a visszaéléseket ostorozza, amelyek az eucharisztikus áldozattal összekötött szeretetlakomákon lábrakaptak. Az a mód, ahogyan Korintus keresztényei a szeretetlakomákon viselkedtek, már nem volt méltó előkészület az eucharisztikus áldozatra, melyet az apostol xuptaxóv SsEftvov-nak, az Űr vacsorájának nevez, sőt a pártoskodásnak, a szeretetlenségnek és visszavonásnak magvait hintette el az egyházközségben. Majd így folytatja szavait az apostol : «23Én ugyanis azt vettem az Úrtól, amit át is adtam nektek, hogy az Úr Jézus azon az éjtszakán, amelyen elárultatott,3 vette a kenyeret, 24és hálát adván megtörte és így szólt : Ez az én testem, mely értetek adatik,4 ezt cselekedjétek az én emlékezetemre. “Hasonlóképpen a kelyhet is, miután megvacsorált, mondván : Ez a kehely az új szövetség az én véremben ; ezt cselekedjétek, valahányszor isszátok, az én emlékezetemre. “Ugyanis valahányszor eszitek e kenyeret és a kelyhet isszátok, az Úr halálát hirdetitek, míg el nem jő. 27Úgyhogy aki eszi a kenyeret vagy issza az Úr kelyhét méltatlanul, vétkezik az Úr teste és 1 Zsid. 13, 10-ben a szent szerző a keresztény oltárról beszél, «amelyről nem ehetnek azok, akik a sátornak szolgálnak». A szövetség sátra a mózesi istentiszteletnek középpontja volt, ezért a Zsidókhoz írt levél szerzője a szent sátort az egész ószövetségi üdvösségi rend szimbólumává teszi, «a sátornak szolgálók»-on az egész ószövetségi papi rendet érti és az ószövetségi áldozatokat ellentétbe helyezi az újszövetségi oltár áldozatával. Azonban éppen közismert volta miatt mellőzi az újszövetségi áldozat bővebb magyarázatát ; szavaiból csak annyi tűnik ki, hogy az újszövetségi oltár áldozata valóságos eledeláldozat. 2 17—22. V. 3 Szószerint : «átadatott». Az apostol szójátékkal él : TtapsSwxa és TOXpsStSETO. 4 Szószerint : «Ez az én értetek való testem».
