Theologia - Hittudományi Folyóirat 5. (1938)
Bárd János: A szenttamási oksági elv védelmében
380 IRODALOM — LITERATUR — BULLETIN jelent, mint amit a trienti atyák értettek a «traditio» elnevezésen. A paradosis Schmidt szerint olyan hagyomány, amely a jelent a múlttal, a kezdettel összekapcsolja. Eredetileg Írás és hagyomány egy volt. Az írásnak a hagyományhoz való viszonyáról, illetőleg az írás elégséges voltáról csak a kánoni- zációs folyamat befejezése, tehát kb. 150 után lehetett beszélni. Ezt a felfogást tette magáévá W. G. Kümmel is szerzőnknek fent említett művéről szóló bírálatában. (Theol. Lit. Zeitg. 1933. N. 15—16. Sp. 277.) Ezzel szemben jelen kis dolgozatában R. újra nyomatékosan hangsúlyozza, hogy a kereszténység nem légürestérbe született bele. Már a zsinagóga, amely az ószöv. tanítását őrizte és közvetítette, ismert ilyen teol. fogalmakat, mint kinyilatkoztatás, hagyomány, írás stb., sőt mitöbb, kidolgozott egészen részletes szabályokat a tanításnak helyes szóbeli közlése céljából, volt egy pontosan körülvonalozott tanítási metodikája. Az első kér. írók a zsinagóga világából jöttek és első ténykedésükben a zsinagóga gyakorlatában jártas emberekhez szólották. Már a Krisztus előtti zsidóság jól ismerte az írásnak (yQcuprj) szigorúan körülhatárolt teol. fogalmát, és ez semmiképen nem jelent egyet a hagyománnyal. És az óker. írók épúgy használják a formális írás-bizonyítékot, mint ahogyan azt már Krisztus Urunk használta. (PL Lk. 4, 17 skk.) S minden kétséget kizáróan megállapítható R. szerint az ó'segyházban az írás mellett és az íráson kívül a kérygma, a Krisztusból kiinduló, hozzá visszatérő és az Ő tanításait és működését hirdető szóbeli hagyomány. Ez a tanítási metodika egészen otthonos már a Kr. előtti zsidóságnál, sőt R. szerint a kérdés alátámasztására még szélesebb vallástörténeti alapot is lehet vetni. Amint látjuk, R. kis műve igen érdekes és tanulságos anyagot ölel fel. A szóbanforgó jelentős teológiai kérdésnek ilyen alapvető és indításokban gazdag megtárgyalása megköveteli a szentírási szöveg módszeres felhasználásának, a bibliai nyelveknek, továbbá az újszövetség keletkezési korának alapos ismeretét. A szerzőt e téren elmarasztalni nem lehet. R. példája igazolja azt, hogy a történeti szemmel néző mai kor teológusa ezek nélkül az ismeretek nélkül el sem képzelhető. Iványi János. K. Rahner S. J.: Worte ins Schweigen. V. Rauch, Innsbruck, kis o. 116 o. Lelki beszélgetések Istennel minden theologiai vagy bibliai apparátus nélkül, egyszerűen a lélek meditálása Isten jelenlétében Isten utáni vágytól fűtve. Gondolatai majdnem kizárólag kérdőmondatokban fejeződnek ki, melyekre sohase ad választ és amelyek természetszerűen bizonyos kétkedést hagynak vissza a lélekben. Ez azután nem vezet arra a lelkinyugalomra, amit a cím után várna az olvasó. A szerző maga is «Fragequal»-nak nevezi a lelkületét, melyet a könyvecske elénk tár. A kérdőmondatok egymásutánja amellett roppant elfárasztják az olvasót. Kétségkívül finom lelkiség és szenvedélyes Isten után-törtetés jellemzi az imaszerű beszélgetéseket. Tiefenthaler József.
