Theologia - Hittudományi Folyóirat 5. (1938)
Bárd János: A szenttamási oksági elv védelmében
szerint Szily János a szombathelyi püspökség javain kívül megkapta a zselici apátságot is s ez képesítette nagy alkotásaira. A valóság ezzel szemben az, hogy Zichy Ferenc győri püspök haláláig haszonélvezője maradt a szombat- helyi püspöki uradalomnak s Szily kárpótlásul kapta a zselici apátságot. 1783-tól, Zichy halálának évétől kezdve Splényi István volt a zselici apát. Örömmel, élvezettel olvastam e könyvet. Széleskörű, alapos forrás- kutatásán és kiforrott szellemtörténeti módszerén kívül külön dicséretet érdemel M. előadóművészete, amellyel a számok és adatok rengetegébe életet és színt varázsolt és munkáját a nagyközönség számára is élvezetes olvasmánnyá tette. A mű megjelenését a nagy egri püspökök méltó utódának, Szmrecsányi Lajos érseknek bőkezűsége tette lehetővé. Géfin Gyula. Dr. Gróh Béla: De iuribus vigentibus patronorum privatorum in Hungária relate ad curata beneficia. Romae, 1938. Excerpta ex thesi exhibita ad lauream in fac. I. C. Pontificii Instituti Utriusque Juris. (95 1.) A kódex utáni kanonisztikai irodalom a kegyúri joggal, mint afféle elcsökevényesedni indult jogintézménnyel nemigen foglalkozik. A külföldön egyáltalában nem. Nálunk is alig. A főkegyúri jogról és a városok kegyuraságá- ról még jelenik meg itt-ott valami. A magánkegyuraságról semmi. Pedig még nálunk tartja magát ez legjobban, ahol ma is vagy 1000 magánkegyuraság alatt álló javadalom van, ahol a kegyuraságról terhének megváltása nélkül nem mondhatnak le a kegyurak, akármennyire szeretnének is a kódex óhajának eleget tenni, és ahol, ha nem is magán, de városi kegyuraságok az apostoli szentszék engedélyével a legutóbbi időkben is keletkeztek. Jó témát választott azért dr. Gróh Béla a római Pontificium Institutum Utriusque Juris egyházjogi fakultásához benyújtott doktori értekezéséhez, amikor a magyarországi magánkegyurak jogait tette vizsgálat tárgyává és ezzel olyan művet adott, mely Mihalovics Edének 1897-ben megjelent A kegyúri jog, különös tekintettel hazánkra című könyve után elsőnek dolgozza fel megint a magyarországi magánkegyúri jogot. Ha sok új és eddig ismeretlen dolgot nem hoz is és az ismert források, a régebbi szerzők és a gyakorlat alapján általában az eddigi jogot ismerteti, melyet a kódex éppen e tárgyban szinte változatlanul meghagyott, mindamellett az újabb fejleményeknek, irodalomnak és judikatúrának figyelembevételével, a magyar partikuláris jognak a kódex jogával való állandó összevetésével, az egyes jogszabályokba és összefüggésükbe való mélyebb behatolással, alapgondolatuk felderítésével, a fogalmak pontos és szabatos meghatározásával, a hiányok feltüntetésével és kitöltésükkel, másoknál nem található kérdések felvetésével és megoldásával előbbre viszi a tudományt. A Bevezetésben rövid, talán túlságosan rövid történeti részt ad, melyben a magyar magánkegyúri jog eredetét illetőleg az általánosabb nézettel azt vallja, hogy a királyi kegyúri jogból, a király által adott privilégiumból származott az. A tárgyalás három részben, a bemutatási jogról, a kegyurak hasznos és tiszteleti jogairól szól. 378 IRODALOM — LITERATUR — BULLETIN
