Theologia - Hittudományi Folyóirat 5. (1938)
Bárd János: A szenttamási oksági elv védelmében
ÚJSZÖVETSÉGI SZENTIRÁSTUDOMÁNY 369 Dr. Preisker Herbertnek, a boroszlói egyetem professzorának nagyszabású újszövetségi kortörténete a Krisztus korát közvetlenül megeló'ző és követó' évszázadok eszmevilágába vezeti az olvasót. A szerző a Bevezetésben határozottan leszögezi feladatát : nem a politikai történelem adatait akarja feldolgozni, mint részben Schürernek1 vagy Feltennek2 kitűnő munkái, hanem a Krisztus-korabeli hellenizmusnak és zsidóságnak csak szellemi áramlatait ismerteti, ezeket hasonlítja össze az első századbeli kereszténység tanaival, hogy végre is leszögezze végső következtetéseit : a keresztény vallás az ószövetségi kinyilatkoztatást tökéletesíti, de lényege szerint független mind a rabbinizmustól, mind pedig a hellenizmustól. Hogy azonban az olvasó könnyen tájékozódhassék a chronológiai kérdésekben is, három nagy táblázatban egymás mellé állítja a tárgyalt korszakoknak politikai eseményeit, valamint az egyes korszakok tudományos, irodalmi és művészeti életének képviselőit is a Kelet különböző országaiban, valamint a római birodalomban. Az első tábla (26—39. 1.) a chaironeai csata (Kr. e. 338.) és a Diocletianus meg Maxi- minianus császárok visszalépése (Kr. u. 305.) között lefolyt időszak politikai történetét állítja elénk, a második táblázat (40—49. 1.) Nagy Sándor halálától (Kr. e. 323.) az actiumi csatáig (Kr. e. 30.) egymás mellé állítja Makedóniának, a Szeleukidák és a Ptolemeusok birodalmának történetét. — A harmadik chronológiai tábla (218—224. 1.) a judaizmus történetével és szellemi életének képviselőivel foglalkozik Nagy Sándor egyiptomi hadjáratától (Kr. e. 332.) a Bar Kokhba-féle lázadás leveréséig és Aelia Capitolina megalapításáig (Ki. u. 135.). Preisker a hellenizmust és a judaizmust csakis vallási szempontból tárgyalja, állandó tekintettel a mellettük fellépő és velük szükségszerűen ellentétbe kerülő kereszténységre. Kiváló tulajdonsága Preisker munkájának a tárgyilagosság ; a tények beszélnek, a tényekből világlik ki a kereszténységnek természetfölötti jellege. Az egyes fejezetek végén, sőt két külön fejezetben (6. és 11.) is leszűri a tudományos kutatásával megállapított eredményeket. A munka két nagy főrészre oszlik. Az első rész a hellenizmussal foglalkozik. A szerző mindenekelőtt általánosságban jellemzi a hellenizmust, leírja elterjedését és reámutat arra, hogy a hellenizmus mily nagy mértékben átalakította az emberi gondolkodást a politika, a tudomány, a vallás, a szépirodalom és a művészetek terén (5—49. 1.). Majd áttér a hellenizmus bölcseleti iskoláira és találó jellemzést ad a stoa, az újpythagoreizmus és az újplatonizmus rendszeréről (50—93. 1.). A régi görög vallás és a római vallás hellenizálásá- nak tárgyalása (94—118. 1.) után kimerítően fejtegeti a misztériumvallásokat (118—175. 1.). Sorra kerül Sarapis-lsis, Adonis, a dolichei Zeus, a Dea Syria, Attis és Kybele, Sabazios, az efezusi Artemis, Dionysos és Mithra kultusza ; e fejezet végén pedig arra mutat reá a szerző, hogy a kereszténység és a misz1 Geschichte des jüdischen Volkes im Zeitalter Jesu Christi und der Apostel. I.34 Leipzig, 1901. II.3 1898. III.3 1898. 2 Neutestamentliche Zeitgeschichte. I. II. Band. 2. und 3. Auflage. Regensburg, 1925. Theologia. 24
