Theologia - Hittudományi Folyóirat 5. (1938)
Bárd János: A szenttamási oksági elv védelmében
370 PATAKY ARNOLD térium-vallások között nincsen okozati összefüggés. Preisker azonban túlértékeli azt a hatást, amelyet — szerinte — a misztériumok terminológiája a kereszténység műkifejezéseire gyakorolt. — A szinkretista néphitről és a hivatalos államvallás összehasonlításáról szóló fejezetben (175—208. 1.) tárgyalásra kerülnek : a császárkultusz, az asztrológia, a mágia, a nevekben való hit, az álmok, az imádságban követett szokások, a jóslatok, a Szibillák és Szibillinák, a szerencsés és a szerencsétlen napok, a csodákban való hit, Asklepios és Hermes Trismegistos tisztelete. Preisker szerint a Jézusnak adott xvqioç név ellenhatás ama pogány szokás ellen, hogy a császárokat ezzel a névvel illették tisztelőik. Véleményünk szerint ez is igaz, de inkább azt hisszük, hogy a xvqioç ’Irjoovç elnevezés az ószövetségi Szentírás istenfogalmára vezethető vissza, mert a xvqioç szóval szokta visszaadni már az Alexandriai görög fordítás a n"ÍT vagy az istenneveket. Az első főrésznek utolsó fejezete az őskereszténységet a görög-római világ gondolatkörébe állítja bele (208—211. 1.). A könyv második főrésze a judaizmussal foglalkozik. A szerző -— a legfontosabb források és irodalmi munkák ismertetése (212—217.1.) után — behatóan tárgyalja a késői zsidóságnak főirányait : a farizeusok szektáját, az apokaliptikus iskolát és a hellenista irányzatot ; röviden megemlékezik a szadduceusokról, az esszénusokról, a therapeutákról és a damaszkusi új szövetségnek a társaságáról is (225—260. 1.). Preisker a damaszkusi új szövetség társaságának keletkezése korát Nagy Heródes idejére teszi ; véleményünk szerint talán valószínűbb időpont a Kr. u. II. század, a Bar Kokhba-féle lázadás leverését követő idő. — Majd a zsidó templomról, a zsinagógáról és a szinedriumról olvasunk. A szerző azután a késői zsidóságnak istenfogalmát, eszchatológiáját és messiási eszméjét ismerteti, és bemutatja, milyen volt az élet a törvény alatt. (261—289. 1.) Rövid vonásokban lefesti a zsidó diaszpórát és a zsidó missziós tevékenységet, melyeknek következménye volt számos pogánynak az áttérése a monotheismusra, de egyúttal a már az ókorban fellépett antiszemitizmus is (290—293. 1.). Az utolsó fejezet párhuzamba állítja a késői zsidóságot és az őskereszténységet és reámutat azokra a mozzanatokra, amelyek a zsidóság eszmevilágának a megkövesedését okozták és ezzel szemben a kereszténységet diadalra juttatták. A függelék (293—301. 1.) a következő szövegeket közli német fordításban : Plotinus, Enneádok, VI. 9, 9—11. (az elragadtatás); Apulejus, Metamorfózisok, XI. 25. (Isis dicsérete); — az egyiptomi Halottak könyve 125. fejezetét (a halottak igazoló szavai az ítéletnél), valamint ugyanannak a könyvnek a 99. fejezetét, mely a jámboroknak boldog túlvilági sorsáról szól ; egyes varázsló-szövegeket és végül egy-egy, Prienében és Halikarnasszosban talált szöveget, melyek Augusztus császár születésnapját a világ eiayyé'hov- jának, őt magát pedig a világ üdvözítőjének (tromfe) mondják. A könyvnek gazdag anyagában nagyon jól tájékoztatja az olvasót a gondos tárgy- és névmutató (303—306. 1.), valamint három nagy térkép,
