Theologia - Hittudományi Folyóirat 5. (1938)
Bárd János: A szenttamási oksági elv védelmében
A LIBERALKATOLICIZMUS 367 amely «figyelemmel van a modern irracionális szellemi felfogásra, amely a theosophiaban nyilatkozik meg». A szekta alapelveit1 és a római Egyházra támaszkodó liturgiáját Wedgewood az ausztráliai Leadbeater teozófussal együtt dolgozta ki, aki átvette a szekta vezetését is. Wedgewood 1917-ben Amerikába, majd két év múlva Délafrikába és Űj-Seelandba ment, hogy híveket szerezzen. Ezután Angliában toborzott, innen átjött a kontinensre ; 1924-ben már püspökük volt Hollandiában, egy évvel késó'bb megalapították a párisi egyházközséget, Németországban 1926 óta terjeszkednek, s ma már Bécsben is van püspökük. Dausend Hugó a «Theologie und Glaube» 1937. III. füzetében ismerteti a liberalkatolicizmus liturgiáját. A szekta egyik alapelve : ki kell küszöbölni az istenfélelmet, az örök kárhozattól való rettegést, ami nem egyeztethető össze az isteni könyörületességgel s nem méltó az emberhez sem. A liberalkatolicizmus a hitigazságokat változtathatatlanoknak minősíti, de azok megnyilvánulási módja változhatik, amint az ember magasabb megismerésekre jut. Pl. a kis- ázsiai földmívelők részére az első századokban készített könyörgések nem fejezhetik ki méltón a mai ember vallási érzéseit. A liberalkatolicizmus sem az írást, sem a hagyományt nem tekinti biztos és Istentől kinyilatkoztatott igazságnak, hanem szerinte a kinyilatkoztatás folytonos. Csak azt tekinti igazságnak, ami megfelel az igazság ama szellemének, mely az emberben van. Csak azt tekinti megismerésnek, amit az ember nem más tekintélyek által, hanem maga ismer meg. Ennek következtében nincs hit, csak tudás van. Isten akarata : az emberiség fejlődésének előmozdítása. Krisztus küldetésének is a fejlődés előmozdítása volt a célja s nem a bűntől és Isten haragjától való megváltás. A római Egyház tanításának megfelelő bűn a liberalkatolicizmus felfogása szerint nincs. Bűn az, ami az emberiség fejlődését akadályozza. A fejlődés végcélja, hogy egyek legyünk az Atyával. A fejlődés állapota akkor áll be, ha az egyének ráeszmélnek saját istenségükre és minden élőnek az Istenben való egyesülésére. Mindenkinek magának kell eddig eljutni, isteni kegyelem — mely az embert segíti — nincs. A liberalkatolicizmus két csoportra osztja a szentségeket : a keresztség, a bérmálás, az Oltáriszentség és az egyházi rend nagyobb szentségek, a bűnbánat, a házasság és az utolsó kenet kisebb szentségek. A «keresztséget — írja Wedgewood — nem tartjuk elengedhetetlennek a megváltáshoz. Inkább az a hitünk, hogy az emberiség a megváltást, a nirvánát, a megszabadulást, vagy a beteljesedést — bármelyik kifejezést használjuk is — kozmikus haladás által (durch kosmischen Fortschritt) éri el». A liturgia legfontosabb mozzanatának Wedgewood a szentáldozást tartja. A szektába való felvétel a keresztség, illetőleg ha ez már megtörtént, a bérmálás által történik. Ha a jelölt már mindkettőt felvette, a felvétel a pap kérdésére adott igenlő felelettel történik. 1 Ezeket az «alapelveket» Pigott: Die liberalkatholische Kirche c. könyvében adta közre (Düsseldorf, 1927).
