Theologia - Hittudományi Folyóirat 5. (1938)
Ivánka Endre: Renaissance-kutatás és teológia
34 IVÁNKA ENDRE Szent Ágoston azt mondja : «Animae in ipsis peccatis suis non nisi quandam similitudinem Dei superba et praepostera et, ut ita dicam, servili libertate sectantur (De Trin. XI. 5, 8). Nem az Isten fiainak szabadsága ez, hanem az Isten szolgálata ellen fellázadó embernek szabadsága, hasonló a megszökött rabszolga szabadságához. Nem csoda, hogy a «Szent Lélek birodalmá»-nak a gondolata átcsaphatott egy teljes «pogány» individualizmusba, ahol már nemcsak az új, Szent Lélek- Egyház tagja, hanem az ember, mint olyan, minden isteni és emberi jognak a forrása. A két gondolatkör között fennálló szoros érintkezést éppen az Ádám-szimbólum használata bizonyítja legjobban. Összegezzük az eredményeinket : Ha renaissance alatt nemcsak a humanista életfelfogást értjük (azt az életfelfogást, mely az emberi élet végcéljának az emberi természet rendeltetésének megvalósítását tekinti) és nemcsak a klasszikus ókor tanulmányozását és művészeti példáinak követését, hanem azt az individualizmust is, mely a renais- sance-korban ezekkel a jelenségekkel együtt lépett fel, akkor joggal mondhatjuk, hogy ennek a gyökerei régebbi időkbe nyúlnak vissza, és a humanizmustól és a klasszikus műveltségtől teljesen távol álló forrásokból táplálkoznak. De el kell ismernünk viszont azt is, hogy a humanizmus (a fent körülírt értelemben) és a klasszikus ókor ismerete semmi belső kapcsolatban nem áll ezzel az individualizmussal, mely e két műveltségi áramlat nélkül is kifejlődött volna, sőt már is kifejlődött a XIV. és XV. században, amint fordítva a humanizmus és a klasszicizmus kifejlődött volna az individualista renaissance-szellem nélkül is. A legújabb renaissance-kutatások érdekes eredménye tehát az, hogy a humanizmus, mint műveltség, és a renaissance, mint individualista szellemi áramlat, két egyidejűleg, párhuzamosan, de egymástól teljesen függetlenül fejlődő jelenség. Csak később vette a renaissance-individua- lizmus az ókori műveltségtől a külső pogány színezetet, miként előbb a Joachimismus profetikus és eschatologikus fogalmaiba és képeibe burkolódzott. Ivánka Endre.
