Theologia - Hittudományi Folyóirat 5. (1938)
Bárd János: A szenttamási oksági elv védelmében
SZENT TAMÁS SZELLEMTÖRTÉNETI MEGVILÁGÍTÁSBAN 363 Az egyik igyekszik híven adni Szent Tamás gondolatvilágát, többé- kevésbbé azzal a burkolt vagy egyenest kifejezett gondolattal, hogy katolikus gondolkodónak nem kell, sőt nem szabad ettől eltérni ; minden jelentős gondolkodói problémára és minden kor tévedéseivel szemben itt megvannak az örökérvényű feleletek és megoldások. Ezt a típust képviselik pl. Gonzalesmk régen magyarra is lefordított tanulmányai, Gredtnek ma nagyon elterjedt bölcseleti tankönyve (Elementa philosophiae aristotelico-thomisticae). A másodiknak Del Prado (De veritate fundamentali philosophiae Christianae 1911) mellett legtisztább képviselője G. M. Manser kitűnő könyve: Das Wesen des Thomismus. 2. kiad. 1935. Ezek, mint könyveik címe is elárulja, keresik azt az alaptanítást, melyen Szent Tamásnak egész gondolatvilága sarkallik, ezt igyekeznek Szent Tamás alaptanításaként kimutatni és egyben megvédeni más tanításokkal szemben. Ennek a típusnak legértékesebb válfaja Szent Tamásnak és gondolatvilágának, hogy úgy mondjuk, belső apológiáját kísérli meg. Nagy energiájú kiváló gondolkodók, mint Garrigou-Lagrange és még inkább Horváth Sándor (Aquinói Szent Tamás világnézete ; olaszul is ) saját erős bölcselő egyéniségük tüzében mintegy föloldják Szent Tamás gondolatvilágát, ebből a hőfolyó állapotból újra kikristályosítják, és így részint a bölcselő konstrukció örök törvényeinek dinamikájával, részint (főként Garrigou- Lagrange : Le sens commun) az önmagával azonos eszes természet alapigényeivel való összhang kimutatásával iparkodnak biztosítani a szenttamási tanítások időálló értékét. A harmadik típusból ilyen jellegzetes képviselőt nem tudnék bemutatni ; de mint irány és célzat talán ez a legelterjedtebb az újskolasztikai irodalomban. Többnyire be nem vallott alapmeggyőződése, hogy a ma problematikájának színe előtt sok pontban el kell térni Szent Tamástól, jelentősekben is. De megvan egy megint ritkán bevallott igyekezete: a kívánatosaknak vagy éppen szükségeseknek mutatkozó eltéréseket magának Szent Tamásnak, természetesen a jobban értelmezett Szent Tamásnak a nyakába varrni, legalább mint hiteles szenttamási tanításoknak következményeit. Ilyenformán létrejön egy éppenséggel nem mindig üdítő szinkretizmus, sőt eklekticizmus, melynek példáját adja nagyon sok, részben igen jónevű újskolasztikus tankönyv. Ezzel az iránnyal szemben, amely sokat vét Szent Tamás szelleme ellen és a bölcselet szelleme ellen egyaránt, minden egyenes járású gondolkodó hálás lehet a negyedik típusnak, melynek legújabb képviselője Hans Meyer, würz- burgi bölcselettanárnak (világi ember) föntjelzett műve. Ez a szellemtörténeti méltatás külön nyomatékkai kiemeli azokat a szellemi mozgalmakat, nevezetesen eszme-áramlatokat és törekvéseket, melyeknek irányvonalai találkoznak Szent Tamás gondolatművében ; keresi, mit kapott ő az elődöktől és mit adott az utódoknak, mit adott és mit kapott a saját kortársaival, korának problémáival és általános szellemi életével való kölcsönhatásban ; s így beleállítja hősét magának a szellemi életnek eleven áramlásába, a problémák ütközőjébe, az eszmék dialektikájának feszülési terébe. Evégből művének fősúlya természetesen magának Szent Tamás gon-
