Theologia - Hittudományi Folyóirat 5. (1938)
Móra Mihály: Magister Gratianus mint perjogász
MAGISTER GRATIANUS MINT PERJOGÁSZ 353 zési fórumok gyaníthatólag a hierarchikus tagozódás1 szerint igazodtak. Minden ügyben lehet a pápához felebbezni. Más jogorvoslatot Gratián nem ismer, ellenben a felebbezés tárgyalásánál talál alkalmat arra, hogy a választott bírói eljárásról nyilatkozzék.2 A választott bírák — kivéve az ordinarii et arbitrarii3 — döntését megtámadhatatlannak tartja.4 Ami végül az eljárás írásbeliségét vagy szóbeliségét és ezzel kapcsolatban a közvetlenséget, vagy közvetettséget illeti, részben összefoglalva a már eddig említetteket, a Decretum alapjában véve szóbeli eljárás képét mutatja. Néhol azonban az írásbeliség követelménye van kiemelve. írásbeliség érvényesül a vád(kereset)- levélnél, az ítélet- és a felebbezésnél. Ezzel azonban ki is merült az eljárás írásbeliségére vonatkozó rendelkezés. Ellenkezőleg, az eljárás többi részeire nemhogy nem említi Gratián az írásbeliség szükségét, hanem inkább a szóbeliséget hangsúlyozza. Eljárása tehát helyesen nem vegyes,5 hanem szóbeli.6 A perben a szóbeli tárgyalás elve uralkodik. Erre mutat az a szabály, hogy a vádlónak7 és a vádlottnak8 az eljárás alatt a bíróság helyén személyesen jelen kell lenni9 és hogy a tanuk a vádlott távollétében nem hallgathatók ki10, sőt az ítéletet is a felek jelenlétében kell kihirdetni.11 A Decretum a közvetlen, contradictorius tárgyalás elvét hirdeti. A szóbeli tárgyalás, a bizonyításfelvétel jegyzőkönyvezéséről semmi nyomot nem találunk,12 ellenkezőleg, egy álizidori canon a per scripturam tanúvallomást kifejezetten megtiltja.13 Az eljárás inkább a nyilvánosság felé hajlik, erre enged következtetni aszóbeliség uralkodó vonása is. A Decretum kifejezetten a purgatios eljárással kapcsolatban említi — elég ellentmondóan — az eljárás nyilvános, vagy titkos mivoltát.14 Az utóbbi eljárásra nézve a dekre1 Jacobi, 335—336., 240. 1., 4. j. 2 Diet. Gr. p. c. 33. ; p. c. 36. C. II. q. 6. 3 Ezek a rendes bírák, akikre a felek in concreto kompromittáltak. Ez az intézmény a XII. században Olaszországban és később Németországban szélesen elterjedt. A római jog nem ismerte a rendes bírót, mint választott bírót. 4 Diet. Gr. p. c. 33. ; p. c. 36. C. II. q. 6. 6 így Molitor, 115. 1. 6 így Jacobi is, 263. I. 7 c. 5. és diet. Gr. p. c. 5. C. II. q. 8., c. 3., 5., 6., 8., 9., 18., 21. ; C. III. q. 9. ; c. 3. C. V. q. 2. 8 c. 1., 3., 4., 11., 18., 19., 21. ; C. III. q. 9.; c. 7. C. II. q. 1. §. 3. ; c. 5. C. II. q. 8.; c. 1. C. III. q. 8. 9 Jacobi, 263. 1., 3., 4. j. 10 c. 15. C. III. q. 9. 11 c. 2., 11—13., C. III. q. 9. V. ö. Jacobi, 264.1., 2. j.-tel együtt ; Molitor, 99. I. 12 Molitor, 115. I. 13 Testes per quamcumque scripturam testimonium non proferant, c. 15. C. III. q. 9. 14 c. 5. Dist. 23. ; c. 5. 19. C. II. q. 5. ; c. 1. C. XV. q. 5. Theologia. 23
