Theologia - Hittudományi Folyóirat 5. (1938)
Móra Mihály: Magister Gratianus mint perjogász
354 MÓRA MIHÁLY tisták is, bár más megkülönböztetés alapján, az esetek nagyobb részében nyilvánosságot kívánnak.1 A vádperben a tárgyalási elv uralkodik, míg az ezen kívüli eljárásfajtának a hivatalbóliság a jellemzője.2 * * * Befejezésül — utalva a 3. jegyzetre — függelékszerűen összeállítjuk a Decretum ama helyeit, amelyeket a CIC szerkesztői felhasználtak. Térhiány miatt a bizonyítási jogra kell szorítkoznunk (CIC IV. k. X. c., XX. c.). A perjognak csak egy részére vonatkozó összeállítás ízelítőül szolgál arra, hogy milyen élénk kapcsolatban áll még a CIC is a Decretummal. A zárójelben levő számok a CIC canonjait jelzik, c. 15. C. III. q. 9. (1777.), c. 9. C. IV. q. 1. (1825. 1. §.), c. 3. C. IV. q. 2 et 3. (1748. 1. §.), c. 1. C. IV. q. 2 et 3. (1757. 1. §.), c. 3. C. IV. q. 2 et 3. (1748.1. §. 1757. 1. §.,2. §. 1760. 1. §. 1764. 1. §. 1764. 5. §. 1767. 1. §. 1774. 1787. 1. §. 1789. 4°), c. 1. C. IV. q. 4. (1755. 1. §. 1757. 1. §. 3°), c. 2. C. IV. q. 4. (1757. 1. §. 3°), c. 6., 17., 18. C. VI. q. 1. (1757. 2. §., 3.°), c. 1. C. VI. q. 5. (1748. 1. §.), c. 75. C. XI. q. 3. (1748. 2. §.), c. 78. C. XI. q. 3. (1757. 2. §., 3°), c. 78. C. XI. q. 3. (1757. 1. §., 3°), c. 1. C. XV. q. 6. (1751.), c. 7. C. XXII. q. 5. (1755. 3. §.), c. 7. C. XXII. q. 5. (1757. 2. §. 3°) c. 14. c. 16. C. XXII. q. 5. (1758.), c. 14. C. XXII. q. 5. (1757.), c. 31. C. XXIII. q. 4. (1748. 2. §.), c. 6. C. XXIV. q. 3. (1748. 2. §.), c. 20. C. XXIV. q. 3. (1755. 3. §.), c. 2. C. XXXIII. q. 1. (1755. 3. §., 1977. 1. §.), c. 8. C. XXXIII. q. 2. (1791. 1. §.), c. 2. C. XXXV. q. 6. (1757. 1. §., 3°, 1974.). Móra Mihály. 1 Jacobi, 326. 1., az 1—4. j.-tel együtt. 3 Jacobi, 262. 1.
