Theologia - Hittudományi Folyóirat 5. (1938)
Móra Mihály: Magister Gratianus mint perjogász
MAGISTER GRATIANUS MINT PERJOGÁSZ.1 A tanubizonyítást tárgyalja Gratián a legrészletesebben. Még felderítésre vár, mi az oka annak, hogy éppen ezt a bizonyítási eszközt részesíti előnyben a Magister, erre idéz legbővebben forrásokat. Aligha járunk távol az igazságtól, ha itt Gratiánnak nem tulajdonítunk valamelyes tudatos beállítást vagy szelektálást. Atanubizonyítás a legősibb és legkezdetlegesebb, de legelterjedtebb bizonyítás ; — ez a domináns gyakorlati jelentősége ma is érintetlen. Az egyházjogi források már korán megemlékeznek róla, maga az evangélium is utal rá —, a korabeli gyakorlat sem tér el ettől. Gratián nem tett mást, mint a források eme álláspontját átvette, az előtte fekvő képhez nem tett egy vonást sem. Ha azonban nála a többi bizonyítási eszközhöz mérten a tanubizonyításra a korábbi források és a korabeli gyakorlattal megegyezve túlnyomó anyagot találunk, ez azt mutatja, hogy a Decretum a perjog ama fejlődési periódusa emlékei közé sorozható, amikor a csírázó elmélet a látható, könnyebb, kezdetlegesebb kérdések iránt mutatott nagyobb érdeklődést, elsősorban praktikus problémák iránt és a magasabb elméleti szempontok iránti fogékonyság szakaszától meglehetősen távol volt. A források tehát itt bőven buzognak. A Digestákból és a Codex-ből vett gazdag idézetek, sokszor álizidori közvetítéssel, apostclassikus római per tételei adják meg az alapszínt. Abban a szabályban, amely a tanuzási képességet számos nem kannyű feltételhez fűzi, Álizidor ama törekvését kell keresnünk, amely a püspök elleni eljárást meg akarja nehezíteni. Gratián konstrukciója a következő : a tanuskodási képességet összeköti a vádképességgel és ebből következteti : qui ab accusatione repelluntur, testes esse non possunt.1 2 Részletekbe itt sem mehetünk és ezért csak némely vezető elvet emelünk ki. Ilyen eligazító tétel mindjárt az aequalitas inter accusantem, testificantem et accusatum, amely1 Az előző' közleményt 1. Theologia V. 240—248. lap. 2 a., Felirat ac. 1. C. IV. q. 2. et 3-hoz. Érdemes megjegyezni, hogy ugyanezt az elvet (tanuzási képesség összekötése a vádképességgel) tartalmazza Szent István egyik törvénye is. (Corpus Iuris Hungarici, II.) 3. : Testes autem et accusatores clericorum ... sint sine infamia ...)
