Theologia - Hittudományi Folyóirat 5. (1938)
Ivánka Endre: A modern individualizmus és a történelmi protestantizmus
MODERN INDIVIDUALIZMUS 341 de olyan folytatás, mely egyúttal lényeges átalakulást is jelent. Ezek a szekták — akár quietista módon értelmezik a Szent Lélek Egyházát, mint az egyéneknek teljesen belső, esetleg titkos kiszakadását a látható egyházból, akár hatalmi eszközökkel megvalósítható új társadalmi és vallási rendre gondolnak, mely a fennálló egyházat úgymint a fennálló államot felváltja és egységes «birodalomban» olvasztja egymásba — mindig egy eschatologikusan elgondolt új világkorszak beálltától várják reményeiknek és gondolataiknak beteljesülését. Ez még egyes a protestantizmussal egykorú szektáknál is így van, mint például az anabaptisták münsteri «ezeréves birodalmában», sőt még a legszélsőségesebb spiritualistáknál is. Schwenckfeldről a hívei azt állították, hogy ő «a Szent Lélek Illése», ami annak a régi, már a fraticel- liknél és a flagellánsoknál előforduló gondolatnak felel meg, hogy a Szent Lélek birodalmának előfutárai Illés és Enoch lesznek. A protestantizmus viszont a «Szent Lélek Egyházának» gondolatát teljesen elfogadta (úgyannyira, hogy a «szabadság szellemének» ideológiáját, amint azt fönt a 334. lapon körülírtuk, minden lényeges változás nélkül a protestáns egyházfogalom jellemzésére lehetne használni), de kiemelte azt az eschatologikus gondolatkörből és a krisztusi egyházat felváltó Szent Léleki birodalomhoz fűzött várakozásokból és azt vallja, hogy ezek a gondolatok és elvek a keresztény egyház eredeti, tiszta lényegét fejezik ki, melyet csak a közben beállt visszaélések másítottak meg. Az «új világkorszakból» az eredeti állapotnak helyre- állítása lett, az eschatologikus várakozásból reformáció.1 Azaz : A fennálló krisztusi egyház megszűnésének és egy új, Szent Léleki egyház eljövetelének a gondolata úgy párosult a protestantizmusban azzal a másik,-a XV. század szellemi életét erősen megmozgató gondolattal (hogy a fennálló egyházat meg kell reformálni és «ad pristinum statum reducere»), hogy a Szent Léleki egyház ideológiájának a vallási életre való alkalmazása a keresztény egyház megreformálásának jelszava alatt ment végbe. Ezzel a «szellem szabadságának» gondolata az apokalyptikus síkról a normális keresztény élet síkjára került, egy az új világkorszak szellemétől ihletett, a normális világból kiemelkedő embercsoport előjogából a normális és általános vallási élet szabályává lett, és ezáltal 1 E között a két motívum között azonban hidat ver az az ősi gondolat, hogy minden új világkorszak lefolyása alatt valahogyan az előző világkorszak lefolyása megismétlődik és így az eleje az előző korszak elejével szorosabb kapcsolatban áll, mint annak hanyatló végével (Magnus ab integro saeclorum nascitur ordo, mondja Vergilius, iam redit et Virgo, redeunt Saturnia regna — azaz az előző, Augustus idejében lezárt világkorszak elején álló aranykor). Ennek megfelelően már a ferencrendi spiritualesek Szent Ferencnek és első tanítványaiknak életében az apostoli kor újjáéledését látták. V. ö. Burdach «Sinn und Ursprung der Worte Renaissance und Reformation» Sitzungsber. d. Béri. Akad. d. Wiss. 1910.
