Theologia - Hittudományi Folyóirat 5. (1938)
Ivánka Endre: A modern individualizmus és a történelmi protestantizmus
MODERN INDIVIDUALIZMUS 337 1. a magasabb és szélesebb körökben elterjedő műveltségre, mely az egyén öntudatát, szabad gondolkodását, függetlenségérzését növelte, 2. a nemzeteknek és különösen a német népnek öntudatra ébredésére, mely az általános katolikus szellemi egységből való kiszakadásra és nemzeti egyházak alapítására késztette volna a népeket épúgy, mint ahogy a világi hatalmat arra ösztönözte volna, hogy az az egyház hatalma alól kivonja magát, 3. a nominalizmusra, mely a protestantizmusnak dogmatikus állásfoglalását annyiban készítette elő, hogy a megváltás tanában a puszta imputatio elméletét vallotta, a szentségtanban pedig a szentségek tisztán jelképező szerepét (mellyel a kegyelem megadása csak acciden- tálisan van egybekötve), végül 4. éppen azokra az eschatológikus, spiritualista mozgalmakra, melyeket a jelen sorokban tárgyalunk. Nem fogja senki sem tagadni, hogy mindezeknek a mozzanatoknak ne lett volna bizonyos fokig szerepük a protestantizmus keletkezésében. De nem tekinthetők azért mégsem mind a protestantizmus szellemi forrásainak, keletkezése indítóokainak. Ami legelőször 1. a szélesebb rétegekben elterjedt műveltséget és az általa okozott szellemi szabadságot illeti, nem tagadható, hogy sokan, különösen a protestantizmus pártjára álló humanisták azért csatlakoztak a protestantizmushoz, mert ez a szabadság a protestantizmusban látszólag inkább érvényesülhetett. De maga a «keresztény ember szabadsága»,1 melyet a protestantizmus hirdet, az az elv, hogy minden hívő a közvetlen megvilágosultság folytán, melyben részesült, ítélkezhetik a hit dolgában és a boldogító hit birtokában a maga ura, a maga papja úgy, hogy senki sem áll fölötte, az nem származik a «szabad emberi személyiség» fogalmából, hanem a «Szent Lélek új egyházának» gondolatköréből. Mert nem az emberi egyéniség, mint olyan, formálhat jogot az ilyen szabadságra, hanem csak a Szent Lélektől közvetlenül megvilágosított, Istentől a hittel megajándékozott keresztény ember. Amikor Luther az Isten belső tanítására hivatkozik, hogy a keresztény hívő szabadságát megindokolja,1 2 akkor tisztán a spiritualisták gondolatköréből merít és ugyanazokkal a Szentírási helyekkel érvel, melyeket ők is idézni szoktak. 1 Luthernek egyik főműve : Von der Freiheit eines Christenmenschen. 2 Például a «de instituendis ministris ecclesiae» című műben : quisquis ... judex liberrimus est omnium, qui docent, intus a Deo solo doctus, és : Christianum esse puto eum, qui spiritum sanctum habet, qui (ut Christus ait) docebit eum omnia. Lásd Möhler Symbolik11 401. és 405. 1., vagy a röpiratban, mely arról szól : Das eyn Christliche versamlung . . . recht und macht habe, alle 1er (= Lehre) tzu urteylen und lerer (= Lehrer) tzu beruffen : Denn das kan nie- mant leucken (= leugnen) das eyn iglicher (= jeglicher) Christen gottes wort hatt und von gott gelert und gesalbet ist tzum priester. Wie Christus spricht Johan. 6 : Sie werden alle von gott geleret seyn. Luthers Werke ed. Berger (Meyers Klassikerausgaben) Leipzig, 1917 II. 126. Theologia. 22
