Theologia - Hittudományi Folyóirat 5. (1938)

Bendefy László: Az ázsiai magyarok megtérése. II.

ténység súlypontja, nem a hegyibeszédben és a példabeszédekben* 61—62. I.).

Holzner könyve tehát elsősorban a keresztény életet akarja gazdagítani s nem a könyvszekrényeket. A szerzőt ilyen életrajz megírására bizonyára hazájának vallási állapota is késztette, ahol most érik meg a bibliai racionalizmus fanyar gyümölcse. Akik a kereszténységet ma ott támadják, a Szentírással önkénykedően bánó katedrákról tanulták nézeteiket s fegyvereiket a Biblia természetfeletti jellegét tagadó könyvekből kölcsönözték.

Sokan írták meg Szent Pál rendkívüli pályafutását, de így még kevesen. Holzner iparkodik felhasználni az eddig felszínre hozott filológiai, kortörténeti, exegetikai ismereteket. Bőségesen merít a legjobb, újabb, Szent Pálról szóló művekből. Különösen nagyszerűen rajzolja meg azt a történeti keretet, amelyen belül az Apostol élete lepereg. Az Apostol életének színhelyeiről készített képek, ókori emlékek rajzai is segítenek beleélni magunkat Szent Pál világába. Lélekrajza által pedig belelátunk leikébe s végiglelkesedjük, vele küzdjük Krisztusért folytatott nagy harcait. Holzner könyve ezért élvezetes olvasmány is.

Néha túlzásba is esik az életszerűségre törekvésével. Többet mond, mit a Szentírás megenged. Csak néhányat említek. Merő elképzelésből írja Szent Péter és Szent Pál első találkozását a damaszkuszi esemény után. Túlságosan kiszínezett az Apostol antióchiai betegségének — Holzner így érti Gál. 4, 13.-at s maláriának gondolja — a leírása (100. L). A lisztrai megkövezés párhuzamba állítása Szent Istvánéval bármennyire megkapó, mégis helyesebb lett volna az Apostol lelkének látomásait csak mint lehetségest s nem mint valóban megtörténtet leírni (110—111. 1.). Ugyancsak regényesen elszélesült az I. Tessz, levél keletkezésének megrajzolása (218—228. 1.).

Vannak Holznernek nézetei, amelyeket nem lehet elfogadni. A Galaták- hoz írt levél címzettjei bármennyire iparkodik lélektanilag is igazolni, nem Galácia déli vidékének keresztényei voltak, hanem a tartomány északi részének lakóit teszik valószínűbbé régi emlékeink. A Zsidókhoz írt levél szerzőjéül — páli gondolatait hangoztatva — Barnabást látszik elfogadni (136. 1.), később viszont a 2-ik fogság idejéről keltezi (447. 1.). Nem igen osztható az a kitétele sem, hogy kérdéses, olvasott-e valaha más könyvet Szent Pál a Biblián kívül (56. 1.). Szerinte a görög írókból vett idézeteit a görögökkel való szóbeli érintkezés folytán sajátította el. Nem következik a Róm. 15, 19-ből, hogy Szent Pál Illíriában is térített. Ott csak arról van szó, hogy Illiriáig jutott el. Nem helyes az I. Kor 9, 5 értelmezése sem, mintha Szent Péter hitvestársát vitte volna magával missziós útjain. «’Aóetyij ywij» «testvér-asszony» keresztény nőt jelent, aki az Apostol kíséretében volt, hogy mentesítse az anyagiakról való gondoskodástól. Nem megokolt az a felfogása sem, hogy Szent Pál első fogsága után előbb a görög egyházközségeket kereste fel s csak azután ment Hispániába, ahonnan 66 tavaszán újra Keletre megy az ottani egyházközségek meglátogatására.

Ezektől eltekintve, Holzner könyve nemcsak tudományos értékekben

282 IRODALOM — LITERATUR — BULLETIN