Theologia - Hittudományi Folyóirat 5. (1938)
Bendefy László: Az ázsiai magyarok megtérése. II.
IRODALOM — LITERATUR — BULLETIN 283 bővelkedő, hanem lelki életre ébresztgető munka is, ahogy az Apostol jellemrajzát s a kereszténység mély megélésére biztató tanításait bemutatja. Mindenki, de főleg a pap egyéni lelki élete, apostoli működése számára nagyon sok ihletést meríthet belőle. Kovács Gábor. Dr. F. Gössmann, O. E. S. A. : Der Kirchenbegriff bei Wladimir Solovjeff (Das östliche Christentum 1) 8°, (120 S.) Würzburg, 1936. Rita- Verlag, M. 4.50. Hosszú külső és belső harcok után 1896 február 18-án a moszkvai Lourdesi-Mária templomban 43 éves korában lépett a katolikus Egyház tagjai közé Solovjeff, az egykori moszkvai egyetemi tanár. Mint egy második Szent Ágoston járta végig kora ifjúságától kezdve elkeseredett irodalmi harcok tüzében az igazságkeresés lelki megnyugvás felé vezető útját és lett egyik legkiválóbb képviselője és harcosa annak a mozgalomnak, amely a keleti nagy egyházszakadás ezeréves fájó sebét a Rómához való visszatéréssel begyógyítani iparkodik. Katolizálása után csak négy évig élt még és ezen idő alatt neki is ki kellett még ürítenie a meggyanusítások keserű kelyhét, mintha hite nem lenne tiszta és őszinte, amihez kétségkívül új lökést adott az, hogy halálos ágyán katolikus pap híján orthodox pap kezéből vette az utolsó útra indulók szentségeit, pedig Solovjeff hű maradt a megtalált katolikus hithez, mindhalálig a péteri sziklára épített római «egyetemes orthodoxia» megteremtése, illetőleg visszaállítása lebegett szeme előtt, ámbár írásainak teológiai terminológiája nem egészen tökéletes, amint ezt konvertitáknál — különösen laikusoknál, mint Solovjeff — gyakran találjuk. Az augusztinusz-rend német provinciája feladatul tűzte maga elé, hogy a keletiek uniójának ismertetésére és előmozdítására sorozatos tanulmányokat ad ki. Arbeitsgemeinschaft zum Studium der Ostkirche — és elsőnek Gössmann Solovjeffről szóló tanulmányát szánta. És méltóan ! A munkából elénk tűnik G. nagy jártassága Solovjeff irodalmi munkásságának, nemkülönben az ezzel összefüggő irodalomnak áttekintésében. Élvezetes, kellemes stílusban vezet végig bennünket Solovjeff emelkedett és hatalmas nagy elgondolásainak az Egyház egységét és a Krisztussal való összeforrott- ságát sokszor merészen és szokatlan kifejezésekkel hangsúlyozott ösvényein. Az első fejezetek elénk tárják Solovjeff teológiai irányszabásait, az istenfogalom és a theandrizmus, majd az augusztinuszi nyomokon járó theokra- tikus eszmék mibenlétét. Ezen megalapozások után tér át igazi tárgyára : a nagy konvertita egyházfogalmának és az általa levont következtetések köny- nyen áttekinthető rendszerének tárgyalására (41. o.). Az idézetek bősége lépten-nyomon érezteti velünk, hogy Solovjeff orosz volt, mindvégig az is maradt, teológiai eszméinek gyökerei az újabb orosz teológiai irodalom és eszmekor talajában fogamzottak meg. A kinyilatkoztatás és a történelem adatai nyomán azonban csakhamar kezdenek kidomborodni szemei előtt Isten földi országának krisztusi tervek szerint való szóthérikus és iuridikus vonásai, amelyeknek megvalósulását a római Egyházban — nem a latin Egyházban ! — találja meg. Büszke rá, hogy szemére vetik Róma iránt való
