Theologia - Hittudományi Folyóirat 5. (1938)
Bendefy László: Az ázsiai magyarok megtérése. II.
KÁNONJOGI FOLYÓIRATOK 275 az 1098. kánon értelmében érvényes házasságnak tekinthető-e. (Az 1098. kánon értelmében ugyanis két tanú előtt pap közreműködése nélkül is érvényes szükségházasság köthető, ha 1. az esketésre illetékes pap halálos veszedelemben nincs kéznél, sőt 2. halálos veszedelem nélkül is érvényes a két tanú előtt pap közreműködése nélkül kötött házasság, ha papot azon a területen előreláthatólag egy hónapon belül nagyobb nehézség nélkül nem lehet találni.) Oesterle az Apollinaris 1936. évi kötetének 446—462. oldalain az ilyen szükségházasságot csak abban az esetben minősíti érvényesnek, ha úgy a házasfelek, mint a tanuk a házasság kötésekor bizonyíthatóan tudatában voltak annak, hogy ők szentségi szükségházasság szereplői. Dalpiaz ezt a feltételt még a törvényes forma szerinti házasságkötésnél sem követeli meg, még kevésbbé a szükségházasságnál. Dalpiaz hivatkozik Gasparrira, aki kifejti, hogy a házasság még akkor is érvényes és szentség, ha a fél a következő intencióval kötötte : «volo matrimonium, sed nolo sacramentum». Hivatkozik továbbá Dalpiaz arra, hogy a szentségi házasságkötésnél érvényesen tanuk lehetnek nemkatolikusok is, akikben a tanúskodásnál nem igen van meg a katolikus szentségi házasság- kötésnél való tanúskodás intenciója. Egyébként is az 1103. kánon 3. §-a csupán azt követeli meg a szükségházasság tanúitól, hogy a szükségházasságot az anyakönyvbe mielőbb bejegyeztessék, «intenciót» nem kíván meg tőlük. Dalpiaz: An. can. 1098 comprehendat etiam matrimonii celebrationes acatholicas vel civiles. A két tanú előtt kötött szükségházasság kérdésével foglalkozik ez a tanulmány is s vitába száll Mocnik Vinko-nak az Apollinaris 1936. évi kötetének 304—307. és 444—446. oldalain megjelent ama állításával, hogy a polgári hatóság avagy a nemkatolikus pap előtt kötött házasság sohasem tekinthető katolikus szükségházasságnak, más szavakkal a polgári házasságot megkötő tisztviselők, vagy a nemkatolikus lelkészek sohasem tekinthetők az ioç8. kánon által megengedett szükségházasság tanúinak. Dalpiaz ezzel szemben az ilyen módon létrejött szükségházasságokat kánonjogi szempontból is érvényeseknek tekinti. Hivatkozik a S. C. Sacr. 1925 március 4-ikén kelt s a pinsk-i püspökhöz intézett leiratára, amely még a nemkatolikus templomban megáldott házasságot is érvényes, bár meg nem engedett szükségházasságnak minősíti, ha egyébként a szükségházasságnak az 1098. kánonban megkívánt feltételei megvannak. Hivatkozik a szerző ennek a kongregációnak a polgári hatóságok előtt kötött szükségházasságok kérdésében tanúsított magatartására is, amelyeket — ha az 1098. kánon összes feltételei fennforogtak — eddig még egyetlen esetben sem érvénytelenített. ARCHIV FÜR HATH. KIRCHENRECHT, 1937. I., II. Stoeckius: Ecclesia Petri propria. Az értékes tanulmány Callixtus pápa és a montanista Tertullian, között lefolyt polémiával foglalkozik. A hiányos Tertullian-szöveget a szerző az eddigi kutatóktól eltérően egészítette ki, ezáltal a szöveg új értelmet kapott. Mint ismeretes, Tertullian a «De pudicitia» c. iratában azt állította, hogy a sexualis bűnöket a püspöki egyház nem bocsáthatja meg. Erre válaszul Kr. u. 220-ban megjelent Callixtus római püspök híres ediktuma, amelyben Máté evangéliumának 16., 18., 19. szakaszaira 18*
