Theologia - Hittudományi Folyóirat 5. (1938)
Bendefy László: Az ázsiai magyarok megtérése. II.
276 KONTOR LAJOS hivatkozva kijelenti, hogy — mint Szent Péter apostol utódja — bűnbánat után úgy a «moechia», mint a «fornicatio» bűneit megbocsátja. Tertullian alaptévedése a szerző szövegmagyarázata szerint abban áll, hogy különbséget tesz, tGeistkirche» (ecclesia Petri propria) és «Bischojskirche» között. Tertullian szerint a sexualis bűnöket csakis az előbbi tudja megbocsátani, amelyik hatalmát (potestas) a Szentlélek útján nyerte és csupán az apostolok, továbbá a próféták által gyakorolta. A püspök ezzel szemben — Tertullian szerint — nem is hatalmat (potestas) gyakorol, hanem csakis «disciplina»-t s ennek hatóköre csupán az Eucharistia és az egyházi vagyon kezelésére, továbbá az eucharisztikus gyülekezetekben a rend fenntartására terjed ki. Ennek következtében a püspök nincs a «virtus» birtokában, ami az absolutio megadásához szükséges. Tertullian szövegének ilyetén magyarázata után érthető, hogy Callixtus pápa ediktumában azért hivatkozott Máté evangéliumának 16., 18., 19. szakaszaira, hogy azok alapján a római püspök, mint Péter apostol utódja részére a primátust, ezzel a kötő- és az oldó hatalmat vitathatatlanná tegye. A szerző ezzel a magyarázattal megdöntöttnek minősíti Caspar tanítását a primátusról (Primatus Petri, 1927), aki azt állította, hogy a primatus tana Rómán kívül keletkezett s arra a római püspök csak a III. század közepétől tartott igényt. Hofmeister: Die Rechtsverhältnisse der weltlichen Schwesterschaften. A háború után több országban alakultak olyan társaságok — Magyarországon pl. a Jézus szíve népleányok társasága — amelyekre a kódexben nem találunk rendelkezést. Ezek az alakulatok nem azonosak a fogadalom nélkül közösen élők társaságaival, amelyekről a kódex 673—681. kánonjai rendelkeznek, bár az új alakulatokra ezek a kánonok is alkalmazhatók, kivéve a 680. kánont, amely a fogadalom nélküli társaságok közösen élő tagjainak a klérikusok privilégiumait biztosítja. Az új alakulatok tagjai ugyanis nem lehetnek ezeknek a privilégiumoknak a részesei, ehhez ugyanis szükséges feltétel a szerzetesi ruha viselése, de még inkább a haj teljes eltakarása, ami Szent Ágoston szerint a szerzetesnői minőség elengedhetetlen feltétele. Az új alakulatokra tehát a fenti kánonokat csupán analógiaképpen lehet alkalmazni. A tanulmány az új alakulatokat «societas» névvel jelöli s jogállásukat a következőkben próbálja meghatározni : Alapításukhoz egyházi jóváhagyás nem szükséges, de kívánatos. Ennek megadása saját jogán (tehát a Szentszék megkérdezése nélkül) a püspököt illeti. A tagok, mint postulansok lépnek be, egy év után «Probe- schwester»-ré válnak s két évig aszkétikus és (ellentétben a szerzetesrendek noviciatusával) hivatásbeli kiképzésben részesülnek. A végleges felvétel előtt további kétéves próbaidőt kell kitölteni. Hozomány nem kérhető. A nyilvános fogadalmat azonos tartalmú ígéret helyettesíti. A tagok magánvagyonukat önállóan kezelhetik s jövedelmeikről szabadon rendelkezhetnek, munkájuk hozadéka azonban nem őket, hanem a köteléket illeti. Gyóntatójukat maguk választják. A klauzúráról, a kimenésről, szabadságról a statumokban kell rendelkezni. A levélcenzúra alkalmazása nem lényeges kellék. A kötelékből való kilépés bármikor megtörténhetik, de szükséges, hogy a szabályzat párheti felmondást írjon elő. A főnöknőt elbocsátási jog illeti, de kívánatos, hogy
