Theologia - Hittudományi Folyóirat 5. (1938)
Bendefy László: Az ázsiai magyarok megtérése. II.
274 KONTOR LAJOS APOLLINARIS, 1937. 11., Roma. Ad Acta Ap. Sedis annotationes. C. városban 1703-ban társaskáptalan létesült, melynek dotációját a hívek ajánlották fel, a kegyúri privilégiumnak családjaik tagjai részére való biztositásával, továbbá annak kikötésével, hogyha családjaik kihalnak, a kegyúri jog a káptalanra háramlik, amely a kanonok! javadalmakat csakis helybeli illetőségű papoknak adományozhatja. A 18. században a társaskáptalan székeskáptalanná alakult át, amely továbbra is gyakorolta a kegyúri jogokat. Újabban a püspök a Szentszékhez fordult s a SC. Concilii 1936 február 15-ikén megállapította, hogy a káptalan kegyúri joga s a helybeli illetőség feltétele a káptalan átalakulásakor megszűnt. A «Lex Sacri Coelibatus»-decretum szerint a polgári házasságot kötő pap a 2388. kánon 1. § alapján magára vont excommunicatio alól absolutio-t kérhet, ha «perpetua continentia»-t fogad. Az absolutio-t halálos veszeáelemben a gyóntató, minden más esetben a S. Poenitentiaria Apóst, adhatja meg. Sok kanonista ezzel a decretummal szemben a 2254. kánon 1. §-ára hivatkozott, amely szerint minden sürgős esetben, ha a cenzúra nagy botrány vagy becstelenség nélkül nem tartható meg vagy a gyónónak nehezére esnék halálos bűn állapotában maradni addig, amíg az illetékes felsőbbség intézkedik, bármely gyóntató adhat bármilyen «censura latae sententiae« alól feloldozást. Ezt a magyarázatot a S. Poenitentiaria 1937 május 4-ikén helytelenítette s kimondotta, hogy ilyen esetekben a 2254. kánon 1. §-a nem alkalmazható, az abso- lutiot csak a Poenitentiaria adhatja meg seza jog a gyóntatót kizárólag csak halálos veszedelemben illeti meg. Kontor L.: De modo legislationis ecclesiasticae. A tanulmány sorra veszi az 1552. kánon különböző fázisait a kodifikálás során, s ezzel illusztrálja az egyházi törvényalkotás módját. Julien : Evolutio historica compromissi in arbitros in iure canonico. A jogtörténeti értekezés a választott bíráskodás fejlődését tárgyalja az őskereszténységtől a Liber Sextus promulgációjáig. Ciprotti : De iniuria ac diffamatione in iure poenali canonico. A folyóirat az értékes büntetőjogi tanulmány második részét hozza. Ismertetését a tanulmány befejezése után adjuk. Ciprotti: De formali decreto quo persona iuridica constituitur. A 100. kánon értelmében ahhoz, hogy jogi személyiség keletkezzék, formális dekrétum szükséges, mely Ciprotti véleménye szerint érvényes akkor is, ha az engedélyező okirat a jogi személyiség kifejezett elismerése helyett csupán közvetve teremti meg a jogi személyiséget, pl. elismeri az anyagi javak szerzésének és birtoklásának, avagy a perlésnek a jogát. A hívek egyesületeinek jogi személyiségéhez a 687. kánon értelmében Ciprotti szerint elegendő az alapítási dekrétum is, anélkül, hogy abban a jogi személyiség kifejezett vagy közvetett elismerésére lenne szükség, amit Ciprottival szemben Michiels elengedhetetlennek tart. Dalpiaz : De validitate aut nullitate matrimoniorum a captivis ex bello in Russia initorum. Az irodalomban élénk vita folyik a körül, hogy az orosz fogságban a törvényes forma nélkül csupán két tanú előtt kötött szükségházasság
