Theologia - Hittudományi Folyóirat 5. (1938)
Bendefy László: Az ázsiai magyarok megtérése. II.
272 KONTOR LAJOS «az önmagától beálló» büntetés (poena latae sententiae) alól kivétetnek a ser- dületlenek s ezek inkább nevelő fenyítésekkel javítandók. A 88. kánon 2. §-a szerint a férfi 14, a leány 12. életévének betöltéséig serdületlen. A kódex előtti jog szerint fiú-leány egyaránt csak 14-ik életévének betöltésével vált büntethe- tővé, ennek alapján több kánonista arra az álláspontra helyezkedik, hogy 6. n. 2. és a 23. kánonok alapján a leányok említett büntethetősége ma is csak a betöltött 14. életévvel kezdődik meg. A tanulmány felsorolja úgy pro, mint contra az írókat, végül is arra az álláspontra helyezkedik, hogy a leányok exemptiójának a 12. éven túl való meghosszabbítása törvényszűkítő magyarázat alapján volna csak lehetséges, ehhez pedig a 17. kánon 2. §. szerint û törvényhozó interpretációja és annak kihirdetése lenne szükséges. Egyébként az 1648. kánon 3. §-nak analógiája is ezt az álláspontot támogatja. Oesterle : De origine matrimonii secundum evolutionistas (ad. can. 1012). A «Casti connubii» enciklika többek között azt a kijelentést teszi, hogy Krisztus a házasságnak visszaadta isteni intézményhez méltó régi tisztaságát. Az evolucionisták erre a kijelentésre azzal válaszoltak, hogy ilyen értelemben vett házasság a régi korokban — amilyenre az enciklika céloz — nem is volt, mert az emberiség az állandó jellegű monogámiáhozcsakhosszúfejlődésután jutott el. A tanulmány sorra veszi a házas élet ősi formáit és kimutatja, hogy az együttélés ama formái is, amelyekre az evolucionisták hivatkoznak (hetaerismus, matrimonium per raptum, matrimonium per emptionem), jórészt a pogány népek vallási érzületében gyökerező avagy gazdasági jellegű megnyilvánulások voltak. M. Van De Kerekhove : De notione jurisdictionis in iure romano. A tanulmány a «iurisdictio» jelentésének változatait vizsgálja a római jog fejlődésének különböző korszakaiban. Érdekesen fejtegeti a tanulmány, hogy miképpen különült el a «ius edicendi» (a jogalkotás) és a dus dicendi» (az igazságszolgáltatás) fogalma (az előbbinek megnyilvánulási formája az «edictum», az utóbbié a durisdictio»). Figyelemreméltó megállapítása a tanulmánynak, hogy az egyházi berendezkedés hatása alatt Iustinianus törvényalkotásában a bíráskodás és a közigazgatás megjelölése (ordo iudicialis et administrativus) a iurisdictio-kifejezésben összeolvadt s Iustinianus terminológiájában a «iurisdictio» a következő jelentést kapta : potestas publica regendi communitatem. Csak a középkorban kezdik a romanisták a iurisdictio-megjelölést egyedül csak a bírói joghatóság megjelölésére használni. Sipos István dr.: Indulta quoad reservationem circa collationem cano- nicatuum. A 396 kánon 1. § szerint a káptalani méltóságokat a Szentszék nevezi ki s a kinevezés következtében megürült stallumot vagy ha a kinevezett — bárha csak címében is — a pápai familia tagja (pl. pápai kamarás vagy pápai prelátus), az 1435. kánon 1. § n. 4. szerint ugyancsak a Szentszék tölti be. A bajor konkordátumban a Szentszék lemondott az utóbbi kánonban biztosított kinevezési jogáról s hasonló privilégiumot engedélyezett Ausztriának. — Magyar- országon a statumok szerint a káptalanokban négy méltóság van : a nagyprépost, az olvasó-, az éneklő és az őrkanonok. Eszerint nemcsak ennek a négy méltóságnak, hanem a méltóságok betöltése következtében megüresedő kanonoki
