Theologia - Hittudományi Folyóirat 5. (1938)
Bendefy László: Az ázsiai magyarok megtérése. II.
270 ERVIN GÁBOR faciens-ből eredő kontemplativ állapotot nehéz feltételezni a szentségek, Mária-tisztelet, szentmise nélkül szűkölködő pogányoknál, hiszen még a tökéletesség minden eszközével ösztönzött katolikus szerzetesek közül is aránylag kevesen érik el. Inkább arra kell gondolnunk, hogy a jóakaratú, de magukra- maradt lelkek olyan kegyelmi segítségben, sugallatokban részesednek, amelyek náluk az Egyház rendes tanítói tevékenységét és a kinyilatkoztatás kellő ismeretét vannak hivatva pótolni. Ezek a gratiae gratis datae osztályába tartoznak. Ilyesmi juthatott a még janzenista Pascal osztályrészéül a sorsdöntő 1654 november 23. éjszakáján.* 1 Óvatosságra int az a körülmény, hogy még önmagunkról is csak erkölcsi bizonyossággal tudhatjuk, vájjon a kegyelem állapotában vagyunk-e, vagy sem. Más személyek lelkiállapotának megítélésében pedig az erkölcsi bizonyosság merő konjekturává, valószínűséggé csökken. így például a mohammedán szufik egy részéről fel lehetne éppen tenni, hogy nevelésüknél fogva jóhiszeműen utasították el a kereszténységet, de hitük és szeretetük mégis az Iszlámba szivárgott keresztény elemeken erősödött. Egy Dselaleddin Rumi költeményei mélységben, benső áhítatban bizonyára vetekednek, mondjuk, Angelus Silesiuséival. De ez a csodás kifejezőerő lehet ismét csak gratia gratis data, mint a nyelvek adománya. «Szóljak bár emberek, vagy angyalok nyelvén, ha szeretetem nincsen, olyanná lettem, mint a zengő érc, vagy pengő cimbalom». A legfölségesebb írói mű sem abszolút értékű bizonyítéka a szerző kontemplativ mivoltának. Éppen a szufiknál sokszor nagy az ellentét élet és tanítás között. (Gőg, érzékiség.) Végső eredményünk : a látható Egyházon kívülálló misztikusokra tisztelettel kell tekintenünk, elvben el kell ismernünk tapasztalati istenismeretük lehetőségét, ez azonban nem jogosíthat fel vallási indifferentizmusra. A jóra, nemesre, istenire való törekvést meg kell becsülnünk, de éppen ez a szeretet és megbecsülés fogja missziós buzgóságunkat a legmagasabb fokra hevíteni. A tűnő, törékeny misztikái élmény véglegesen és rendszeresen nem pótolja a tanító Egyházat, sőt a misztikusnak megvannak a maga külön kísértései és veszélyei, sok tekintetben fokozott támogatásra szorul. Az isteni kegyelem nincs megkötözve, a lélek ott fű, ahol akar, azonban a keresztény hit és szeretet misszionáriusai már itt e földön «követik a Bárányt, bármerre jár», s ha a Szentlélek már előre világító fáklyát állított egyik-másik akatolikus lélekben, számukra ez a világító fáklya hívogató láng lesz. Ervin Gábor. Kánonjogi folyóiratok. ACT A APOSTOLICAE SED1S, 1937. nov. 5. (Ann. XXIX. Num. 13.) Acta Pii PP XI. A Szentatya Rómában a Janiculuson román szemináriumot létesített. Az erről szóló és érdekes történelmi megállapításokat tartalmazó konstitució meleg hangon emlékezik meg a román népről, amely «eredetét a római népből vezeti le». 1 Bremond : Autour de l’humanisme, Paris, 1937. 196. s kk. 11.
