Theologia - Hittudományi Folyóirat 5. (1938)

Bendefy László: Az ázsiai magyarok megtérése. II.

SZEMPONTOK A NEM-KERESZTÉNY MISZTIKUSOK MÉLTATÁSÁHOZ 269

E részben két tévedéstől kell őrizkednünk. Egyik volna a naturalizmus, amely a tapasztalati istenismeretet hit és kegyelem nélkül is lehetségesnek tartaná. Másik a bajanizmus, amelyik az Egyház látható közösségétől távol- maradtaktól minden kegyelmet megtagad.

Az előbbivel szemben le kell szögeznünk, hogy a puszta természet fokán az istenismeret soha sem lehet misztikáivá. Isten csak azoknak mutatja meg magát, azoknak ad önmagáról tapasztalati ismeretet, akik őt természetfölötti módon szeretik, kiket előbb kegyelmével erre képessé és méltóvá tett. Bizonyos költői ihlet, bölcseleti jártasság és ügyesség az Isten ismeretében pusztán természeti erőkkel is elérhető volna. De ez a lehetőség csak elmélet.

A valóságban ugyanis azt kell állítanunk — szemben a bajánizmussal (Denz. 1025) — hogy minden ember részesedik a segítő kegyelemben. Tehát még a bűnös pogánynak elméleti istenismerete is a segítő kegyelem valami nyomát, behatását magán viseli. A pogány vallások keletkezésében a természeti erőknek tulajdonított, azokba lokalizált ilyen kegyelmi villanatoknak is szerepet kell tulajdonítanunk.

3. A nemkeresztény misztikusok egyéni méltatásához ezzel a következő elveket nyertük :

Általában a jóra, nemesre törekvő lelkek. Ez a tény már maga a segítő kegyelem közbelépésére utal.

Tartozhatnak az Egyház leikéhez, ha testétől távol vannak is. Tehát a megszentelő kegyelem élhet bennük. Ezen túlmenő nagy kérdés azután, elérhették-e a megszentelő kegyelemnek azt a magas fokát, amelyet a tapasztalati, connaturalitas-os istenismeret állapota, a misztikái kontempláció megkövetel. Akiknél a történelem az erények hősi fokáról tanúskodnék, arról ez is feltehető.

Azonban a nagy bölcselőknél számolnunk kell a természeti fokon álló ihlettel is. Az alkotás izzó hőfokát, a szellem legdúsabb termékenységét kísérhetik jelenségek, amelyek bár rendkívüliek, mégsem természetfölötti eredetűek. Ez az a «szent révület», amelyről Shakespeare beszél, midőn a költő szeme «földről az égbe, égről földre villan». Az ilyesmiben talán közrejátszanak kegyelmi tényezők is, mégis elütnek a valóságos misztikái jelenségektől. Mondhatjuk Qrandmaison-nal, hogy a platoni anamnézis, a plotinosi extázis, a szokratészi daimonion egy természeti, profán állapotot jeleznek, amely azonban nagy vonalakban megközelítő előképe (ébauché) a kontemplációs élménynek. (Études, 1913. Id. Bremond, Prière et Poésie, Paris, 1926.)

A kívülálló misztikusok megítélésében óvatosan meg kell különböztetnünk parapszichikus és metapszichikus, rendkívüli és természetfölötti tényeket. A hipnotikus, távolbalátó, kataleptikus stb. állapotoknak vajmi kevés összefüggésük van a misztikával.

Sőt természetfölötti kegyelmek között is különbséget kell tennünk. Egész más megítélés alá esnek a csodás kegyelmek, gratiae gratis datae, és a valódi kontempláció, gratia gratum faciens. Az előbbiek sokkal inkább juthatnak ki az Egyházon kívülállóknak, mint az utóbbiak. A gratia gratum