Theologia - Hittudományi Folyóirat 5. (1938)
Bendefy László: Az ázsiai magyarok megtérése. II.
268 ERVIN GÁBOR alio modo propter connaturalitatem quamdam ad ea, de quibus est judicandum : sicut de his quae ad castitatem pertinent, per rationis inquisitionem recte judicat ille qui didicit scientiam moralem : sed per quamdam connaturalitatem ad ipsam secte judicat de eis ille qui habet habitum castitatis : sic ergo circa res divinas ex rationis inquisitione rectum judicium habere pertinet ad sapientiam quae est virtus intellectualis : sed rectum judicium habere de eis secundum quamdam connaturalitatem ad ipsas pertinet ad sapientiam, secundum quod est donum Spiritus Sancti: sicut Dionysius dicit in 2. c. de Div. Nom., quod «Hierotheus est perfectus in divinis, non solum discens, sed et patiens divina: hujusmodi autem compassio sive connaturalitas ad res divinas fit per charitatem quae quidem nos unit Deo, secundum illud I. Cor. 6. : Qui adhaeret Deo, unus spiritus est ...» (II. II. 45, 2 c.) A misztikái állapot, a kontempláció a bölcseség ez adományának magas fokát jelzi. A bölcseség adományával tökéletesített hit és szeretet tesz eleget a próféta felszólításának: «Videte et gustate, quam suavis sit Dominus». A kontemplativ a bölcseség adománya által minden elmélet fölé emelkedve, Istennek bizonyos tapasztalati ismeretére jut.1 A bölcseség adománya s vele a misztikái életállapot a természetfölötti szeretet függvénye s így feltételezi a kegyelem állapotút, az meg ismét a kinyilatkoztatáson alapuló hitet. 2. Ezzel második kérdésünkhöz érünk : a megszentelő kegyelem az Egyházon kívülállók lelkét is gazdagíthatja-e?1 2 A közmegegyezés e pontban különbséget tesz az Egyház teste és lelke között. E különböztetéssel adva van annak a lehetősége, hogy a kereszteletle- nek között is találhassunk valódi misztikusokat. Az ilyenek az Egyház leikéhez feltétlenül hozzátartoznának, mert hiszen bőven árad lelkűkbe a megszentelő kegyelem, de a vízkeresztség és látható közösség híján az Egyház testéhez nem tartoznának. Az Egyház testétől jóhiszeműen távolmaradtak tartozhatnak az Egyház leikéhez, élhetnek kegyelmi állapotban. Ez nemcsak a skizmatikusokra, hanem a látszólagos pogányokra nézve is biztos tanítás. Szent Tamás így fejti ki : hit nélkül nincs ugyan kegyelmi állapot, de ha valaki «in silvis nutritus vel inter bruta animalia ductum naturalis rationis sequeretur in appetitu boni et fuga mali... ei Deus per internam inspirationem revelaret ad credendum necessaria...» (De Ver. q. 14. a. 11. ad. 1.) Ezt a gondolatot IX. Pius pápa hivatali megnyilatkozásban tette magáévá. De hozzátette, hogy konkrét esetekben igen bajos volna megmondani, mikor kerül sor az isteni Gondviselés effajta megnyilvánulására. (Denz. 1647, 1677.) 1 Garrigou—Lagrange : Perfection chrétienne et contemplation. Paris, 1923. 390. 1. 2 L. Église, col. 2163. Diet, de Théol. Cath. — Hugón : Hors de l’Église point de salut,2 Paris, 1914.— Adam: Wesen des Katholizismus,® Düsseldorf, 1931, 211 s kk. II.
