Theologia - Hittudományi Folyóirat 5. (1938)
Bendefy László: Az ázsiai magyarok megtérése. II.
SZEMPONTOK A NEM-KERESZTÉNY MISZTIKUSOK MÉLTATÁSÁHOZ 267 a zsidó Buber, az Otto-iskola, Keyserling, vagy egy emberöltővel ezelőtt a modernisták, s hatásuk alatt az anglikán Underhill. Hanem egyes esetekre katolikus szerzők is állítják, különösen bizonyos keleti misztikusokról, hogy a kegyelmi rendben kiemelkedő, valódi kontemplativ lelkek voltak. A mohammedán misztika, a szufizmus kutatói, feltűnő nagy hasonlatosságot takálnak a szufik és Nagy szent Terézia tanításai között. így L. Mas- signon,1 M. Asin Palacios,1 2 E. Dermenghem.3 A skolasztika részéről újabban P. Elisaeus de Nativitate C. D.,4 J. Maritain5 és P. R. Garrigou-Lagrange, a misztika legkiválóbb tomista teoretikusa foglalkozott e hasonlósággal és a vele kapcsolatban felmerülő teológiai kérdésekkel.6 A helyes állásfoglaláshoz először a tapasztalati istenismerés mibenlétét és feltételeit kell tisztáznunk. Másodszor azt kutatjuk, meglehetnek-e ezek a feltételek az Egyházon kívül is. Végül még néhány kegyelemtani szempontot keresünk a nem-keresztény misztikusok méltatásához. 1. Az istenismeret természeti útja : a teremtményekből az okság révén a Teremtőre következtetni. E következtetés csak annyira közelíti meg Istent, amennyire ő a teremtményekben tükröződik. A természetes ész rájön, hogy Istenben még ezenfelül végtelen kiválóság rejtőzik, de kénytelen docta ignorantia-ban maradni, Isten benső titkainak ismeretére a maga erejéből el nem jut. A természetes, közvetett, tökéletlen, részleges ismeretnél tökéletesebb az az istenismeret, amelyet a hit nyújt. A hit természetfölötti erőforrásokból táplálkozik. «Cum homo assentiendo his quae sunt fidei, elevetur supra naturam suam, oportet quod hoc insit ei ex supernaturali principo movente interius». (II. II. 6, 2.) A hithez tárgyi részről természetfeletti kinyilatkoztatás, alanyi részről kegyelem szükséges. Ha a lélekben a természetfölötti hit mellett természetfölötti szeretet uralkodik, akkor ez a szeretet bizonyos hasonlóságot, connaturalitas-t szül Isten és a lélek között. E connaturalitas a maga módján egy újabb, még belsőbb ismeret okozójává lesz. Ennek a révén a hívő istenismerés elmélyü 1: ízes tudássá, bölcsességgé (sapientia). A bölcseség ez adománya a megszentelő kegyelem, a természetfölötti szeretet velejárója.7 Szent Tamás így írja le: «Sapientia importat quamdam rectitudinem judicii secundum rationes divinas — rectitudo autem judicii potest contingere dupliciter : uno modo secundum perfectum usum rationis, 1 Al-Hallaj, martyr mystiquede TIslam, Paris, 1922. 2 El Islam cristianizado, Madrid, 1931. 3 L’Éloge du Vin, Paris, 1931. A szufikról, v. ö. Goldziher : Előadások az izlámról, Bp. 1912. 4 Études Carmélitaines, oct. 1931. 6 Les degrés du savoir, 542 s kk. 11. 6 Le Sauveur et son Amour pour nous, Paris, 1933. 427 s kk. 11. Megjelent az Études Carm.-ban is, oct. 1933. V. ö. még M. Asin Palacios cikkét, Ét. Carmélit. 1932. ápr. 139. s kk. 11. 7 Paris, G. O. P. : De donis Spiritus Sancti, Taurini, 1930.
