Theologia - Hittudományi Folyóirat 5. (1938)
Bendefy László: Az ázsiai magyarok megtérése. II.
Szemle Egy újabb szentírási kézirat a 4. századból. (P* [Luk. 1—6.] újabban kiadott töredékei.) A P4 jelzésű papirusz-kódexet, mely Szent Lukács evangéliuma első hat fejezetének nehány jelentékeny töredékét tartalmazza, a tudományos világ 1892 óta ismeri. Ebben az esztendőben közölte P. Scheil e szöveget a Revue Biblique legelső száma 113—115. lapján.1 Egy évvel később ugyanő a «Mémoires de la Mission archéologique française au Caire» c. folyóirat IX. kötetének 2. füzetében is kiadta e töredékeket, melyeknek fennmaradását érdekes véletlennek köszönhetjük. Philo alexandriai bölcselőnek két munkáját, mely összesen negyvennégy levelet tett ki, egy ismeretlen kéz a középkorban arabstílű bőrkötésbe foglalta ; mivel azonban ez a negyvennégy levél nem töltötte ki teljesen a bőrkötést, a mester a még fennmaradt teret nehány papíruszlappal töltötte ki. E papíruszlapok elég rossz és töredékes állapotban vannak. Az egyiken «ara fiaMaiov felirat olvasható, de a többi szöveg hiányzik ; négy levél pedig Szent Lukács evangéliumának töredékeit tartalmazza. A bőrbe kötött kézirat Koptoszban, Felső-Egyiptomban került napvilágra, már 1880- ban. 1891-ben P. Scheil Lukszorban megvette ezt a kódexet, mely jelenleg Gr. 1120. suppl. 2. jelzés alatt a párisi Bibliothèque Nationale-nak egyik kincse. Minket most csak az evangéliumi szöveget tartalmazó levelek érdekelnek, melyek a biblikus szövegkritikában a P4 nevet kapták. E levelek korát P. Scheil a VI. századra tette ; ma azonban a legtekintélyesebb palaeografusok (Kenyon M. F., Collart P., Dain A.) azt állítják, hogy koruk a negyedik évszázad, tehát egykorúak a Vatikáni kódexszel. A papirusz-levelek nagysága 13-5 x 17 cm. Az evangéliumi szöveg az egyes levelek mindkét lapján két-két oszlopra van felosztva ; az egyes oszlopokban átlag harminchat sor van. A betűk száma egy-egy sorban 12 és 19 között váltakozik ; alakjuk szabályos unciális. Ahol új részlet kezdődik, az új szakasz első sorának kezdő betűje néha kiugrik az oszlopból (1, 76.), vagy pedig az előbbi szakasz utolsó sora és az új szakasz első sora között elválasztó vonalat (—) találunk (2, 1 ; 6, 6.). Néhol az elválasztásnak mindkét jele együtt van meg (3, 19. 23 ; 5, 36 ; 6, 12.). Állandó rövidítések (a casus obliquusokban is) : ê; (&eoç), iç (itjdovç), xç (xvqioç), nva (nvEVfm), yç (yoiaroç). A szövegben előforduló számneveket (3, 23 ; 4, 2.) egyetlen betű jelzi. 1 Archéologie. Varia. I.
