Theologia - Hittudományi Folyóirat 5. (1938)
Móra Mihály: Magister Gratianus mint perjogász
t LAGRANGE MÁRIA JÓZSEF 171 nélkül, szinte tanárok nélkül.1 És mégis : Lagrange meg fáradhatatlan társat (kik közül a kezdet kezdetén különösen kiemeljük Séjourné nevét) hosszú, szívós munkájukkal a jeruzsálemi «École Biblique»-et a katolikus világnak nemcsak legrégibb, de egyszersmind legmodernebb és legnagyobb szentírástudományi főiskolájává is tették, ahol azóta száz meg száz fiatal pap a világ minden részébó'l indítást nyert a szentírástudományok szeretetére és tudományos művelésére. Két esztendővel később, 1892-ben megindult az első katolikus szentírástudományi folyóirat, a Revue Biblique, melynek megalapítója és legfőbb munkatársa ugyancsak Lagrange volt, és amely az idén immár negyven- hetedik évfolyamába lépett. Ezzel megindult Lagrangenak szinte tüneményes tudományos pályája és irodalmi tevékenysége, mely egyaránt felölelte az ó- és az újszövetségi szent- írástudománynak majdnem valamennyi ágát, a vallástörténelmet, sőt az ókori bölcselettörténelmet is. Pedig Lagrangenak a helyzete nem volt könnyű. A múlt század végén és a jelen század elején az újabb felfedezések egyre égetőbbekké tették azokat a problémákat, amelyeket «a biblikus kérdés» gyűjtő neve alatt szokás összefoglalni. Maga Lagrange is, bár szívvel-lélekkel katolikus ember és buzgó szerzetes volt, eleinte sok más katolikus exegétával együtt az ú. n. «école large»-zsal rokonszenvezett, mely teljes egészében hitte és vallotta a szentírás sugalmazott voltát és minden tévedéstől való mentességét, de egyes nehézségeket merészebb módszerekkel iparkodott eloszlatni. Lagrange azonban sohasem volt a modernizmusnak a híve, noha a múlt század első éveiben az e tekintetben való meggyanusítások bizonyára számos fájdalmas órát okoztak neki. Idővel aztán ezek a meggyanusítások egészen el is hallgattak. Hogy Lagrange mennyire hűséges fia volt egyházának, azt nemcsak a «Lamentabili» szillabus és a «Pascendi» enciklika óta kiadott munkái mutatják, hanem az a tény is igazolja, hogy tudományos művei megszakítás és törés nélkül következtek egymásután és hogy Lagrange a pápai «Commissio Biblica»-nak is állandó tagja volt. Nagy érdemeit a világi hatalom is elismerte : a francia állam Lagrangeot a becsületrend keresztjével tüntette ki, Albert belga király pedig egyik palesztinai látogatása alkalmával a Lipót-rendet adományozta neki. A hely szűke nem engedi meg, hogy felsoroljuk Lagrangenak a Revue Biblique minden évfolyamában megjelent tudományos értekezéseit ; csak a címek felsorolása is több lapra terjedne. Ezért csupán nagyobb önálló tudományos munkáit soroljuk fel időrendben. (A megjelenés helye a fentebb már idézett könyv kivételével állandóan Páris.) Études sur les religions sémitiques. 1. kiad. 1902; 2. kiad. 1905. (527 lap.) — Le Livre des Juges. 1903. (386 1.) — Le messianisme chez les Juifs. 1909. (349 1.) — Évangile selon Marc. 1. kiad. 1911 ; 4. kiad. 1929. (672 1.) — Saint Paul, Épître aux Romains. 1. kiad. 1914 ; 3. kiad. 1922. (488 1.) — Évan1 Életrajzi adatait maga Lagrange sorolja fel «M. Loisy et le modernisme» (Juvisy, 1932.) c. könyvének 68—69. lapján.
