Theologia - Hittudományi Folyóirat 5. (1938)
Móra Mihály: Magister Gratianus mint perjogász
168 MÓRA MIHÁLY ut ecclesiastici, vel ab imperatore, utpote seculares, legitimam potestatem accipiunt.1 Mindez a világi bíróságoknál nem mozdította elő hátrányosan a Decretum hatását abban a korban, amikor különben is a világi és egyházi perjog szoros kapcsolatban állott egymással. * * * 6. Hangsúlyozni kell, hogy a gratian-kutatás nem zárulhat le a Decretum ismertetésével. Az itt felhalmozott több mint ezeréves joganyag kapcsán ismertetni kell eme leges, canones, consuetudines történeti kialakulását. A Decretum becse, mint azt már hangsúlyoztuk, részben abban áll, hogy a megelőző joganyagot — ha nem is mindenütt kellő forráskritikával — gazdag összeállításban tartalmazza. Ha tehát itt az újabb kutatások eredményeinek felhasználásával szigorúbb és precízebb forráskritikával rostáljuk a felvett anyagot, alkalom nyílik, hogy áttekintsük ama fejlődést, amelynek záróköve maga a Decretum. Gratian perjogán ak megértéséhez tehát múlhatatlanul szükséges a megelőző fejlődés ismerete. Ez annál érdekesebb, mert a legutóbbi években éppen ezen a téren zajlott le új szempontokat hozó vita. Hogy csak egyet említsünk : Wilanovski és Steinwenter között a kánoni per eredetének nehéz és sokat bolygatott problémájának közelebbi megvitatása aligha mellőzhető el.2 Ha tehát szükséges és instruktiv a megelőző jogfejlődés legalább vázlatos ismertetése, éppen úgy kell, hogy a kutatás n e záruljon le magával a Decretummal. Jóllehet az a fejlődési keresztmetszet, amit a Decretum vizsgálata nyújt, már magában véve önálló stúdiumra alkalmas és érdemes, hiszen olyan forrásról van szó, amely pusztán a bennefoglalt anyag és a dicta révén hosszú időn át uralkodott a doktrínán és a gyakorlaton, tehát ezek megértéséhez kulcs, mégis, a teljesebb és hiánytalanabb megértéséhez szükséges kiterjeszteni a kutatást a Gratianhoz közvetlenül csatlakozó perjogi anyagra. Ez egyrészt meg tudja mutatni, milyen mértékben ment át Gratian tanítása az őt követő idők tudományos közfelfogásába, hol okozott nehézséget, de világosan fel tudja tárni, mennyire erősebb lett később a klasszikus római jog közvetlenebb és alaposabb ismerete révén a római jog hatása. Ilyenformán kell beállítani a Decretumot a fejlődés menetébe és akkor nem csupán k e- resztmetszetben, — ami hangsúlyozzuk, magában véve is jelentős —, hanem egyben az egyházi perjog fejlődéstörténetének fontos periódusáról hosszmetszetet is kapunk. Mindehhez még egy speciális magyar szempontnak kell csatla1 Diet. Gr. p. c. 33. C. II. q. 6. * V. ö. Móra, id. m. 25., 28., 30., 45., 48. 1.
