Theologia - Hittudományi Folyóirat 5. (1938)
Móra Mihály: Magister Gratianus mint perjogász
MAGISTER GRATIANUS MINT PERJOGÁSZ 167 korabeli egyházi bírósági gyakorlat kölcsönhatását és kölcsönviszonylatát feltegyük. A Decretum elsősorban, ismételjük, praktikus célt szolgál. Perjogi része az egyházi bíróságok igényeire gondolt és a perjog ábrázolásánál a bírói gyakorlatot tartotta szem előtt. Nem szabad elfelejteni, hogy keletkezése idején az egyházjog nagy része szokásjog volt. Viszont, amint Gratian a bírói gyakorlatból merített, másfelől nagy tekintélye és a gyakorlat szemmeltartása biztosította tanainak elterjedését az egyházi bíróságoknál. Ismeretes, hogy a gyakorlat azokat a műveket karolja fel, amelyek igényeivel számolnak. Minden idő gyakorlati jogásza — a tiszta, elvonatkoztatott elméleti munkák iránti megbecsülés mellett — elsősorban a gyakorlattal érintkező, azt figyelembe vevő munkát forgatja. Jelentősége azonban ezzel nem merült ki, mert az iskolára és a pápai törvény- hozásra is termékenyítőleg és serkentőleg hatott.1 Perjogi részről lévén szó, a bíróságokra gyakorolt hatását kívánjuk aláhúzni, hiszen ez a rész a perrel foglalkozók számára bír elsősorban fontossággal. Az egyházi perjog részére Gratian jelentős történeti forrás marad mindig. Nem lehetett azonban hatását tagadni a világi perjogra sem és pedig nemcsak a közvetettet, amelyet a decretalis jogon keresztül az európai perjog kialakulására gyakorolt, hanem a közvetlent is, a korabeli és az ezt követő idő világi bíróságaira. Szem előtt kell tartanunk, amit az irodalom eddig nem hangsúlyozott eléggé, hogy Gratian előtt a világi perjog nem volt ismeretlen, hiszen vagy ő, vagy forrásai nem ritkán utalnak a világi jogra. Hogy a Magister a világi perjogra is figyelmet fordított, erre vonatkozólag több adatunk van. Idetartozik mindenekelőtt a római és a germán jogból átvett anyagra utalás. Vegyük illusztrálásul a vádképtelenség esetét, amely kapcsolatos a világi jog erre vonatkozó intézményével. Akit a világi törvények vádképtelennek ismernek el, az a Decretum szerint sem léphet fel mint vádló az egyházi büntetőbíróság előtt1 2 ; ez a tétel azonban megfordítva nem áll, amint Gratian kifejezetten meg is jegyzi :3 aki ugyanis a világi jog szerint vádképes, az az egyházi perben csak akkor emelhet vádat, ha a canonok az ellenkezőt nem tiltják. Amikor Gratian a rendes bíróságról beszél, fejtegetését a következő szavakkal vezeti be : ... ordinarii vero sunt, qui ab apostolico, 1 V. ö. München, I. 365. 1. 2 Ez megfelel annak az általános szerepnek, amelyet Gratian a világi törvényeknek tulajdonít. V. ö. dist. X. diet. Gr. p. c. 6. 3 Quum autem sacris canonibus accusationes omnino submoveantur quas leges saeculi non adsciscunt, e diverso videntur admittendae, quae legibus saeculi non prohibentur. Verum hoc non infertur etc. Diet. Gr. post c. 4. C. XV. q. 3. V. ö. Jacobi, 253. s köv. 1.
