Theologia - Hittudományi Folyóirat 5. (1938)
Brandenstein Béla br.: Az okság elvéről
AZ OKSÁG ELVÉRŐL 149 világfölötti, teremtő ok ; alatta angyalok és ördögök, démonok, azaz teremtett szellemi lények, szintén mint transzcendens okok hatnak a világban ; és az emberi lélek is lényegében a testtel szemben transzcendens ok a keresztény tanítás értelmében. Igaz-e ez az utóbbi állításom ? A keresztény tanítás kétségtelenül tartalmazzza az emberi lélek és az emberi test szubsztanciális egységének a tételét. De hogyan lehet ezt érteni ? Ha a lélek a testtől nem különbözik lényegileg, sőt, nem vál- hatik el lényegileg a testtől, akkor lehetetlen volna halhatatlansága : már pedig a keresztény tanítás értelmében a lélek személyes és teljes halhatatlansága alapvető és érinthetetlen ; a lélek a testtől függetlenül önállóan is létezhetik és élhet, ha van is esetleg továbbra is valamilyen természetes, de önálló létlehetőségét semmiképen le nem romboló vonatkozása a testhez és ha testnélküli életében esetleg fel is tehető tevékenységének — de nem létének — bizonyos irányú korlátozódása. Ebben az értelemben tehát az emberi lélek is a keresztény tanítás szerint a testtől lényegileg különbözik és arra alapjában éppen csak mint tőle lényegileg különböző és beléje sohasem is átalakuló, vagyis — adott meghatározásaink értelmében — transzcendens ok hathat. Csupán másodsorban lehet és van is azután a testtel olyan kapcsolatban, hogy az alapvető lét- és életkettősség mellett szoros életegységet is alkotnak : és ez az életegység, vagyis az egész ember, nemcsak külsőséges, hanem olyan mély, hogy az ember lelkisége testiségét átjárja, élteti, irányítja, testisége pedig emberi lelki életét igen jelentősen befolyásolja, sok tekintetben egyenesen meghatározza. Ez a mély és szoros életegység az ember lelki-testi-szubsztanciális egysége, amely nyilvánvalóan csak a lélek természetes testrevonatkozása mellett jöhet létre és állhat fenn : de ugyanilyen nyilvánvaló, hogy ez az emberi életegység az emberi lélek és az emberi test alapvető, lényeges, elsőleges kettősségét nem érintheti, hanem csak ezen belül és erre épülve érvényesülhet, különben lerontaná a lélek halhatatlanságának keresztény alapelvét. Ha tehát azt mondjuk, hogy az emberi lélek a testtel alkotott életegysége folytán a testben, mint valamiképen immanens, vele szorosan összetartozó, bennrejlő ok működik, akkor ez az immanencia csakis másodlagos értelemben vehető, azaz nem ronthatja le a léleknek a testtel szemben lényegileg különböző és így a testre vonatkozólag alapvetően transzcendens oki természetet ; ez a látszólagos paradoxon, amely éppen a bölcseleti embertan alap- problémája, metafizikailag és a bölcseleti antropológia megfelelő megalapozásával teljesen megoldható : megoldását Az ember a mindenség- ben című munkámban megpróbáltam megadni. Tisztán immanens, a testtel együtt halandó, állati és növényi lelkek a Szentírásban semmiféle komoly szerepet nem játszanak ; még csak előfordulásukra sem tudok példát mondani. Ennek és a patrisztika túlnyomóan platoni-újplatonikus bölcseleti vonatkozásainak megfelelően az egyházatyák gondolatvilágában is a transzcendens okság eszméje a
