Theologia - Hittudományi Folyóirat 5. (1938)
Pataky Arnold: Szent Pál tanítása az Eucharisztiáról, vallástörténeti megvilágításban
12 PATAKY ARNOLD Szent Pál szavaiba csak erőszakosan lehet belemagyarázni. A charisma- tikus állapotokban megnyilvánult túlzásokat maga Pál apostol iparkodott elfojtani (Kor. I. 12—14.), sőt mint Kor. I. 13. mutatja, Szent Pál minden extázisnál és ingyen adott kegyelemnél többre becsülte az alázatos szeretetet. A szeretetlakomákon előforduló visszaélések szintén azt mutatják, hogy Korintus keresztényei egyáltalán nem gondoltak arra, mintha az ő cselekedeteik és imádságaik hoznák létre az eucharisztikus elemek átlényegülését. A xo'to noisXxs.. . . eiç xijv ávápvrjaív poo szavakat az utolsó vacsorán Jézus nem a hívek közösségéhez, hanem az apostolokhoz intézte ; Szent Lukács és Szent Pál elbeszélése ebben a pontban is megegyezik. Ami pedig az Eucharisztiáról szóló tanítás eredetét illeti, Szent Pál világosan megjelöli forrását : az Úr Jézustól eredő apostoli tradíciót. Szent Pál a pogány misztériumokból már azért sem vehetett át semmit sem, mert lelke mélyéig irtózott a pogányságnak erkölcseitől, vallási szokásaitól, bálványozásától. Kor. 1. 10, 21-ben világosan «az ördögök asztalának» mondja a bálványok áldozati lakomáit, és azt állítja, hogy az ördögökkel lép közösségre az, aki a bálványok áldozati lakomáin résztvesz.1 Egyébként az elfogulatlan kritika is elismeri, hogy Szent Pál korában még egyetlen pogány misztériumban sem szerepelt az a gondolat, hogy az áldozati lakomákon a beavatottak megeszik isteneiknek húsát, hogy azoknak az erejében és természetében részesüljenek. A katolikus teológia örömmel állapíthatja meg, hogy az egyház tanítása az Eucharisztiáról immár tizenkilenc évszázad óta megegyezik Szent Pálnak és az evangéliumoknak a tanításával. Mint egykor a vértanú őskereszténység istentiszteletének, úgy a mi liturgiánknak is középpontja és legfőbb kincse a Malakiástól megjövendölt «tiszta áldozat», az emberek között megjelent Emmánuel, az Eucharisztia. Patahy Arnold. 1 «A kereszténység eredetére vonatkozó újabb elméletek» című rektori székfoglaló tanulmányunkban (Budapest, 1936. 39—53. 1.) részletesen kifejtettük, hogy Szent Pál nem hellenizálta a kereszténységet, és semmit sem vett át a pogány misztériumokból.
