Theologia - Hittudományi Folyóirat 5. (1938)
Ibrányi Ferenc: A kamatkérdés erkölcstudományi problematikája
a gazdálkodást tökéletessé teszi azáltal, hogy magát a termelést, továbbá a termelés tökéletesítését, a termelési folyamatok kitolását, bonyolultabbá, de egyúttal sikeresebbé válását lehetővé teszi.1 Heller Farkas rámutat arra, hogy a termelés tökéletesítése a tőkének csak egyik, bár elsődleges funkciója. Az elsődleges funkcióból következik a tőke másik, azonban nem kevésbbé fontos szerepe : tökéletesíteni azt a szervezési folyamatot, amely minden gazdálkodással együttjár. A termelés folyamata elvonja az anyagi javakat a közvetlen szükségletkielégítéstől és magában a termelésben használja föl. A termelésben való felhasználás lehet 1. állandó használat (munkaeszköz, gép), 2. elhasználás (szén elégetése), 3. más termékekbe való átvezetés (fonalból szövet, nyersvasból munkaeszköz). A termelésben lekötött javak anyagi természetük és felhasználhatóságuk szerint különböznek. A tőke formai mozzanata azonban egybefűzi a különböző javakat, amennyiben valamennyi a termelést szolgáló erőfelesleg. A tőkejavak természetét pedig nem a tőkét alkotó anyagi javak mivolta szerint kell megítélni, hanem azon formai mozzanat szerint, amely az anyagi javakat tőkévé teszi. A tőke pedig formai mozzanatában a termelés folyamatát szolgáló erőtartalék. Eljutottunk tehát a tőke sajátos, bár tág értelemben vett fogalmához. Tekintve erkölcstudományi célkitűzésünket, itt mindjárt azt kell eldönteni, vájjon a tőke elhasználásra való tárgy-e, vagy nem. A tőke nem elhasználásra való tárgy, mert használat közben nem használódik el. Az erőtartalékot alkotó fizikai jószág anyagi mivoltát tekintve lehet elhasználás tárgya a termelés folyamán, amikor pl. a szenet elégetik, hogy a vasércből nyersvasat termeljenek. De a szén elégetése és a vasérc megolvasztása után az erőtartalék megmaradt, csak anyagi mivoltában alakult át. A nyersvas értékében megvan az elégetett szén és a megolvasztott vasérc értéke. Továbbá a tőke használata hasznot jelent, amennyiben a termelési folyamatot tökéletesíti, lehetővé teszi az emberi munka segédeszközeinek fokozását és tökéletesítését, termelési körutak keletkezését. A termelési körutak beiktatásával az ember nem közvetlenül, hanem célirányos eszközök előállításával és azok felhasználásával termel. Az erőfelesleg használatának eredménye a növekvő termelékenység. Milyen út biztosítja az átmenetet a tág értelemben vett tőkétől a szoros értelemben vett tőkéhez? Eddig két különböző szempontból kiindulva a gazdálkodás tökéletesedésének két különböző mozzanatát fedeztük föl. A gazdálkodást individuális vonalon követve kaptuk a tőke fogalmát (termelésbe bekapcsolt erőfelesleg), szociális vonatkozásban viszont rámutattunk a cserére, illetőleg a forgalomra, mint a tökéletesedés jegyére. Az individuális és szociális szálakat csak az értelmi A KAMATKÉRDÉS ERKÖLCSTUDOMÁNYI PROBLEMATIKÁJA 125 1 Heller Farkas, i. m. 40.
