Theologia - Hittudományi Folyóirat 5. (1938)
Schütz Antal: Az Eucharisztia helye a hitrendszerben
AZ EUCHARISZTIA HELYE A HITRENDSZERBEN 103 Minden szentmisében a konszekrációkor megnyílik az ég, rés szakad a természet zárt világán, és közvetlenül beözönlik a természetfölötti nagy valóság, Jézus Krisztus. 3. Tehát az Eucharisztia helye a hitrendszerben ott van az Egyházról szóló titokban, mint koronája és foglalata és mint természetes alap és átmenet a szentségek rendszerére, mely természetesen felöleli az Eucharisztia közvetlen és formai szentségi mozzanatait is. De, kérdheti valaki, olyan nagy ügy-e, hol van az Eucharisztia helye? Nem az-e a fontos, hogy van, és hogy a tárgyaláskor teljes jelentőségükben szóhoz jutnak összes tartalmai, mozzanatai? Persze, hogy a gyakorlat számára ez a fontos. De az átfogó és elvi szemléletben minden egyes valóság és valóságcsoport számára jelentős kérdés, mi a helye, még pedig az igazi helye és hazája a nagy mindenség- ben. A teremtő isteni bölcseség ugyanis az embert nem geometriai térbe állította bele, a matematikai homogeneitás törvényével, melynek értelmében bármilyen hely és helyzet fölcserélhető mással. A Gen 1 szerint az ember kozmoszba van beleállítva ; s a kozmoszt épen az jellemzi, hogy ott minden egyes valónak és csoportnak megvan a helyzeti energiája és értéke, a helyi «valeur»-je. Megtalálni ezt a helyet annyit jelent, mint meglátni a hivatását, más valóságokkal való összefüggését, értelmét s csomópontjában megfogni az erejét. Érthető, miért fordított az emberiség oly mérhetetlen fáradságot a föld minden helyének kinyomozására — még szinte szemünk előtt a Kongó folyásának, a Nilus forrásainak, a sarkvidékeknek megtalálására, épen ezekben a napokban Nap-rendszerünk csillagászati helyének megállapítására. Ezért volt korszaknyitó jelentőségű a vérkeringés, a hormonok igazi helyének, szerepének megtalálása. Ha tehát megtaláltuk az Eucharisztia igazi helyét a hitigazságok kozmoszában, ez többek közt azt jelenti, hogy 1. Ha az Eucharisztia az isteni közléseknek záróköve, az alapvető hittitkok pecsétje és foglalata, akkor ezeket a titkokat egy sajátos logika aranylánca fűzi egybe. Ez magának a hitrendszernek szempontjából annyit jelent, hogy a katolikus hitigazságok hiánytalanul egybefüggő és együvéfogasolt egységet alkotnak. A bölcseségnek ebből a templomából nem lehet kiemelni egyetlen egy követ sem anélkül, hogy az egész utána ne omoljon. És viszont aki egyet ezekből a kövekből megfogott és elfogadott, voltaképen már vallja és vállalja az egészet. Mihelyt tehát valaki abba a helyzetbe jutott, hogy jó lélekkel elmondhatja : Hiszek Istenben, ezzel voltaképen kimondotta már azt is : hiszek az átlényegülésben. Amint a hit fuvalma szárnyra kapja a lelket, ellenállhatatlanul odasodorja az Eucharisztia elé. Mondhatjuk e neurasz- téniás kor neuraszténiás hitű gyermekeinek azt is : az Eucharisztia hite
