Theologia - Hittudományi Folyóirat 4. (1937)
Rónay György: Monoszlói András
IRODALOM — LITERATUR — BULLETIN 185 onnan «sok könnyhullatás között» (Kor. II. 2, 4.) egy (számunkra elveszett) szigorú hangú levelet intézett Korintusba, majd Titust is odaküldte, hogy rendet teremtsen. 57 tavaszán Szent Pál kénytelen volt eltávozni Efezusból ; ezután, vagy talán még Efezusban halálos betegségbe esett, melyből már nem is mert felgyógyulásra számítani. Amikor Pál sok viszontagság után Titussal Macedóniában találkozott, munkatársától igen jó híreket hallott ; ezek következtében írta meg második kánoni levelét a korintusi egyháznak. Ezeket a gondolatokat Allo éles elmével állítja össze a Bevezetés 1. fejezetében, az 1. és a 2. fejezet magyarázatában és az első hat «Excursus»-ban ; azonban maga is megjegyzi, hogy állításai feltételezéseken, illetve csak Kor. II. egyes helyeinek magyarázatán alapulnak. Történelmileg biztos érveket e fel- tételezések mellett az Apostolok Cselekedeteiből nem lehet felhozni, bár tagadhatatlan, hogy e felfogásból Kor. II-nek számos homályos helyére meglepő világosság árad. A Bevezetés 2. fejezete Kor. II-nek tartalmát ismerteti és reámutat azokra a Kor. H-ben található történelmi adatokra, amelyek Szent Pál és az őskereszténység története szempontjából különös értékkel bírnak. A levél dogmatikus tanításai Jézus Krisztusra, a Szentiélekre, a Szentháromságra, az egyházra, a szentek egyességére, az ó- és az újszövetségnek egymáshoz való viszonyára, az eschatologiára és az anthropológiára vonatkoznak. Allo reámutat arra, hogy Szent Pál semmit sem kölcsönzött a sztoikusok bölcseletéből, még kevésbbé a pogány misztériumokból. Rendkívül érdekes következtetéseket vonhatunk le Kor. II. nyelvezetéből (Bevez. 3. fej.). Két szava (öjtspéxsiva 10, 16. és önspXíav 11, 5; 12, 11.) abszolút äraxg Xsfópsvov. — 42 szó nem fordul elő sem a Hetvenes fordításban, sem az újszövetség egyéb részeiben. — 43 szó megtalálható ugyan az Alexandriai fordításban, de hiányzik az újszövetség többi részeiben. — 26 szó megvan az újszövetség más irataiban, de nem olvasható Szent Pálnak többi levelében. — A í>síp szó 79-szer, a -zópio; szó 30-szor, a Trjaoös szó 20-szor, a Xptaxós szó 38-szor, a Ttjccú; Xpiorôç kifejezés ezenkívül 11-szer fordul benne elő. — Pál nyelvezete a jó, sőt választékos hellenista görög nyelv ; talán csak az egyetlen dt^aptáv szó idegen (sémi) eredetű, bár ennek is már megvolt a polgárjoga a Kr. u. 1. század görög nyelvében. — Az áafrsvsia, Xömi) (6-szor) és XuTtstv (12-szer) szavak gyakorisága eléggé jellemző, főleg ha tudjuk, hogy Kor. Il-n kívül az utóbbi két szó Szent Pál többi leveleiben mindössze kétszer fordul elő. A -/ccr/ß-'i-ai (dicsekedni), -/.có/tjci;,, y.aú/^ia szavak összesen 29-szer olvashatók ! A levél szókincsének, mint Allo megjegyzi, bizonyos büszke és harcias, de egyúttal panaszos és gyöngéd színezete van. A Bevezetés 4. fejezete Kor. II. igazcíműségével és egységével foglalkozik. Felsorolja e levél tanúit Szent Polycarpustól kezdve. A katolikus magyarázókkal és a nem katolikus értelmezőknek is nagy részével Allo Kor. II-nek egységét vallja. A levél első részét (1—7. fej.) úgy jellemzi, hogy ez történeti adatok keretébe illesztett bensőséges elmélkedés az apostoli hivatás nagyságáról és a velejáró áldozatos életről. A sokat vitatott 6, 14—7, 1.
