Theologia - Hittudományi Folyóirat 4. (1937)
Rónay György: Monoszlói András
186 IRODALOM — LITERATUR — BULLETIN Allo szerint eredeti helyén áll. — A Bevezetés 5. fejezete Kor. II. megiratásá- nak helyével (Macedónia) és idejével (57.) foglalkozik. — A szövegtanuk között (Bev. 6. fej.) Allo már megemlíti a híres Chester Beatty-féle P46-ot. — A Bevezetés utolsó (7.) fejezete Kor. II. magyarázatának történetét foglalja össze. Állónak a nevezetesebb exegetikai kérdésekben elfoglalt álláspontját legkönnyebben a tizenhét «Excursus»-ból ismerjük meg. Dogmatörténeti szempontból legfontosabb a IX. és a X. kitérés, mely 5, 2—10-zel kapcsolatban Szent Pál eschatologiáját fejti ki. A földi sátor az ember halandó teste, az égi hajlék a feltámadt és megdicsőült emberi test ; a mezítelenség a lélek állapota a halál és a feltámadás pillanata között. Allo szilárd érvekkel kimutatja, hogy Szent Pál nem vallja az eschatologikus iskola tanítását, mely szerint Jézus második eljövetele közvetlenül közel áll ; az Ixofisv (praesens) csak a mi reményünk szilárdságát fejezi ki. Azt sem tanítja az apostol, hogy az ember a halál után közvetlenül felölt valamilyen dicsőséges, az égben már előre létező testet (mint Heinrici, Schmiedel, Plummer, Windisch értelmezték Pál szavait) vagy valamilyen pneumatikus testet (Reitzenstein), sem azt nem tanítja, hogy a testét a halálban elhagyó lélek bizonyos öntudatlan közbeeső állapotban marad a feltámadásig (Lietzmann, Wendland). Szent Pál eschatologiája a tiszta katolikus tanítás. A ay.á/.ccp xf; aapxí, melyről 12, 7. beszél, Allo szerint a Szent Pált első apostoli útja óta gyötrő váltóláz volt, melyet valószínűleg Perge környékén szerzett. Allo nem fogadja el Lewin, Farrar, Plumptre, Felten, Fouard stb. magyarázatát, hogy ez a «tövis» szembetegséget jelent, és még nagyobb joggal elveti Holsten, Klöpper, Schmiedel, Bousset, Wernle, Dibelius, Light- foot, Hofmann, Findlay véleményét is, mely szerint a nagy apostol epilepsziában, illetve hisztériában szenvedett. (Tudvalevő, hogy Nagy Szent Gergely óta a középkornak és az újkornak számos magyarázója a ax<5Xo<p zrj aa.pv.i-t a testi kísértésekre vonatkoztatta.) A szorosan vett magyarázatokban Allo most is úgy halad, mint az Apokalipszisnak és Kor. I-nek az értelmezésében. A szöveget logikai szakaszokra osztja, melyek mindegyikét külön bevezetéssel látja el. A páros számú oldalakon a görög szöveget, a páratlan számúakon annak francia fordítását olvassuk. A magyarázat a szövegek alatt áll. Si gloriari oportet, — non expedit quidem . . . Amikor Allo kommentárját a szentírásnak új magyar fordításában olvasható saját fordításunkkal és magyarázatunkkal összevetettük, örömmel megállapítottuk, hogy a fordításban alig van köztünk eltérés. A legnagyobb különbségeket a következő helyeken találtuk. 1, 23-ban Allo az oOzétt (Vulg. ultra) szót így fordítja : «que je ne suis plus venu à Corinthe». Az új magyar szentírásfordításban ez a hely így szól : «nem mentem el eddig Korintusba». — 3, 14-ben a mi fordításunk a Vulgátát követi, de a magyarázatban jelezzük azt, amit Allo a görög szöveg szerint már a fordításban kifejezésre juttat. — 3, 17-ben Allo a zb 7tvsú(ia szót nem a Szentiélekre mint a Fiúisten lelkére érti, hanem Krisztusra mint a szentírás betűjét éltető lélekre vonatkoztatja. — 5, 10-ben
