Theologia - Hittudományi Folyóirat 4. (1937)
Kontor Lajos: Az egyházi javadalombetöltés szabályozása a háború utáni konkordátumokban
94 IRODALOM — LITERATUR — BULLETIN büntetni az adulteriumot. Súlyos dilemma áll elő : a római jog még halált kíván az adulterre, bár folyton szaporodnak azok, akik ebben a bűncselekményben már nem akarnak publicum delictum-ot látni. Az Egyház viszont nem győzi az adulteriumot elítélni (I. Kelemen pápa így kiált fel egyik levelében : Et quid in omnibus peccatis adulterio gravius?), másrészt azonban az Egyház ezt az egyébként súlyos bűncselekményt nem hajlandó halállal büntetni. Ez persze nem elégíti ki a római jog képviselőit. Amikor I. Callixtus pápa az addigi gyakorlattal szemben kijelentette, hogy az Egyház adulterium esetében is megadja a rekonciliációt poenitentia árán, Tertullianus így fakadt ki : 0 edictum, cui adscribi non poterit: Bonum factum! Ez a mérkőzés az adulterium elbírálása tekintetében a római jog és az egyházjog között soká tartott. Az Egyház a zsinatokon sorra olyan büntetéseket állapított meg, amelyek egészen a halálig megtiltják a communio-t, sőt az adulteriumból — a római jog mintájára — még házassági akadályt is konstruált, de a bűnös megöletését az Egyház nem sorolta büntető eszközei közé soha ! Az Egyház máig sem változtatott a kereszténység első századaiban elfoglalt álláspontján. Ellenben hol van az a polgári törvényhozás, amelyik az adulteriumot még ma is közvádra üldözendő bűncselekménynek minősítené, amint azt valamikor a római jog tette? Corsanego professzor tanulmánya mindenesetre alkalmas arra, hogy — amikor a családi élet tisztaságának megvédésén tételes intézkedésekkel (Casti connubii!) jóformán az Egyház egymagában fáradozik — a római jogi elvek felelevenítésével kissé felrázza a polgári törvényhozások lelkiismeretét. Kontor Lajos. H. Merklebach O. P. : «Ouaestiones de poenitantiae ministro eiusque officiis». Editio altera, aucta. La pensée catholique. Liège. Quai Mativa. 38. 1935. 137 1. Az Angelicum morális professzora által közrebocsátott pastorális monographiák közt különösen kiválik gyakorlatiasságával a fönti tanulmány, melyben a tudós szerző a gyóntató hatalmának természetét, elnyerési és elvesztési módját, korlátáit, helyes használatát, a gyóntató feladatait ismerteti mind spekulatív, mind praktikus feldolgozásban. A világos, áttekinthető, könnyen olvasható tanulmány sokban hozzájárulhat gyóntatási tevékenységünk elményítéséhez. j j
