Theologia - Hittudományi Folyóirat 4. (1937)
Kontor Lajos: Az egyházi javadalombetöltés szabályozása a háború utáni konkordátumokban
IRODALOM — LITERATUR — BULLETIN 93 esetleg az autonómia szempontjából kifogásolnák, a hívek pedig — mint minden adatfelvételben — az egyházi adó emelésének eszközét látnák). Talán az is meggondolandó — folytatja a szerző —, hogy pl. az Egyház vagyoni adatainak a közreadása kívánatos-e, de végül is arra a konklúzióra jut, hogy ezek az adatok végeredményben az Egyház erejét mutatnák s így tekintélyét feltétlenül növelnék. A szerző mindjárt schemát is készített, amely húsz oldalon át részletezi a statisztikai adatfelvétel szükséges kérdőpontjait, amely pontok felölelik az egyházmegye kormányzásának egész területét. A másik kiadvány az intézet büntetőjogi tanárának, Camillo Corsanego ügyvédnek «La repressione romana deli’ adulterio» c. tanulmánya, amely az adulterium büntetésének alakulását tárgyalja a legkorábbi időktől. A tanulmány első része az egyiptomi, a babiloni, az asszíriai stb. jogszabályokat ismerteti, amelyek az adulteriumot még halállal büntették s csak a görögöknél tűnnek fel a pénzbüntetés első nyomai. Idézi a szerző a zsidó jogszabályokat is, amelyek még a bűnöző jegyest is megkövezéssel sújtották. A második és a harmadik rész a római jog idevonatkozó rendelkezéseit ismerteti attól kezdve, amikor még a «fus vitae et necis» volt a fő jogforrás. Idézi a tanulmány az adulteriumnak Mommsennél is olvasható definícióját : «Adulter et adultera dicuntur quod et ille ad alteram et haec ad alterum se conferunt». Tárgyalja annak a kérdésnek a kialakulását is, hogy az adulterium «delictum publicumn-e avagy sem, ami aszerint dől el, hogy ki emelheti a vádat : a férj, az apa avagy emelheti más is. Ismerteti a tanulmány a köztársaság végén és a principatus kezdetén dühöngő erkölcsi romlottság megszüntetésére hozott törvényeket, elsősorban a «Lex Julia»-t. Nem indokolatlan, ha ezekben az időkben a jogszabályok továbbra is érvényben tartották a dus occidendi»-t, de hoztak ennél bölcsebb intézkedéseket is. így kötelezővé tették, hogy a bűnös asszony elítélésénél a bíró vizsgálja meg, vájjon a férj erkölcsi élete feleségének jó példát adott-e : mert igazságtalan lenne, hogy a férj feleségétől erkölcsösséget követeljen, amit ő maga nem tanúsít. Ezt azonban a törvény nem azért rendeli, hogy a két fél bűncselekménye egymást rekompenzálja, hanem azért, hogy a férfi is elítéltessék (Dig. 48, 5, 14, 6). Az adulterium tehát itt delictum publicum, amelynek megtorlása elsősorban társadalmi érdek. (Hol van ettől a mai «modern» felfogás 1) A törvényt azonban, amely szerint «perfecto flagitio punitur capite, imperfecto in insulam deportatur», idővel egyoldalúan kezdik alkalmazni, mert a száműzetést jóval többször szabják ki, mint a fejvételt. Nem csoda tehát, ha a korrupció növekedése miatt Juvenalis egyik szatírájában (II. 37) visszasírta a Lex Julia szigorát: Ubi nunc lex Julia? Dormis? Constantinus ugyan felébresztette az alvó lex Julia-t s újra bevezette a halálbüntetést, de Justinianus novellája (Nov. 134, 10) ismét csak internálással büntette az adulteriumot. A negyedik részben a szerző azt az átalakulást érzékelteti, amikor az Egyház a római jogtól függetlenül a saját felfogása szerint kezdi elbírálni és
