Theologia - Hittudományi Folyóirat 4. (1937)
Kontor Lajos: Az egyházi javadalombetöltés szabályozása a háború utáni konkordátumokban
IRODALOM — LITERATUR — BULLETIN 91 II. Külföldi irodalom. H. Meyer: Das Wesen der Philosophie und die philosophischen Probleme. P. Hanstein Verlagsbuchhandlung, Bonn. 1936, 193 1. A bölcselettörténeti munkáiról előnyösen ismert würzburgi professzor a Theod. Steinbüchel szerkesztésében megjelenő sorozatos vállalat keretében (Die Philosophie, ihre Geschichte und ihre Systematik, Abtg. 5.) általános bevezetést ad e művében a filozófiához. A történeti fejlődés rövid vázolásával, a problémákat a mai filozófiai vitáknak megfelelő beállításban, a fenomenológia, az érték, - az élet, és az exisztenciális filozófiák állandó figyelembevételével ismerteti s megoldásukat a philosophia perennis irányában jelzi. Minthogy Meyer a bölcselet egész területéről kíván áttekintést nyújtani, a részletekbe nem mélyedhetett el, hanem csak az általános irányelveket jelölhette meg. A bölcseletet mint tudományos világnézettant határozza meg, mely az ezzel jelzett tárgyánál fogva egyszersmind az alapvető elvek tudománya is. E meghatározás során mindenesetre kívánatos lenne a bölcselet és a világnézet határozottabb megkülönböztetése. A bölcselet problémakörét a megismerés, a lét, az érték és az emberi élet körére tagolva fejti ki s az áttekintést a lélektannak a spekulatív filozófiához való kapcsolatainak ismertetésével egészíti ki. A metafizikának eddig szokásos általános és részleges részre osztásával szemben, Meyer didaktikai és tárgyi szempontokra hivatkozva eredeti felosztásra törekszik. Úgy véli, hogy az általános metafizika előrebocsátása mellett az alapfogalmak reális megalapozásánál és illusztrálásánál a metafizika egész sereg kérdését érinteni kell, ami az anyag szükségtelen megkettőzésével jár. De emellett a legfontosabb alapfogalmaknak (szubstancialitás, okság) értelme és jelentősége létkörök szerint változik s csak a sajátos valóság-területen tárgyalható meg teljes alapossággal. A javasolt új felosztás szerint a «materiális* ontológia tárgya lenne a különböző létrétegek jellemzése és lényegi törvényeinek megállapítása, ami a világ-egészhez való vonatkoztatással szükségképen metafizikává válik. Az ezt követő «formális* vagy általános materiális ontológia a létnek alapfajait (anyagi, szellemi, ideális lét, térbeli-térnélküli, időbeli-időtlen, önálló-önállót- lan, változó-változatlan lét), valamint a lét alapstruktúráját (lényeg és lét, egyediség és egyetemesség) dolgozza ki. A mai bölcseleti problematikának megfelelően külön tárgyalja Meyer — a metafizikai megalapozás feltüntetésével — az érték problémáját és az érték érvényesülését az erkölcsiség, a műalkotás és a vallás területén kíséri végig. Ezt a részt bizonyára előnyösen egészítette volna ki a ma sokat tárgyalt kultúra filozófiájának legalább rövid jellemzése. Külön érdeklődésre számíthat a mű befejező része, mely a philosophia perennis mibenlétét és lehetőségét fejtegeti. A szerző kétségtelenül helytálló megállapítása szerint a bölcselet mint tudomány akkor perennis, ha egyetemes érvényű ismeretek birtokába jutni s ezek alapján organikusan fejlődni képes. Ennek elsődleges előfeltétele a valóság értelemszerűsége s megismerésé-
