Theologia - Hittudományi Folyóirat 4. (1937)
Kontor Lajos: Az egyházi javadalombetöltés szabályozása a háború utáni konkordátumokban
90 IRODALOM — LITERATUR — BULLETIN A szerző, aki egykor a veszprémi hittudományi főiskolán a szentírás- tudomány tanára volt, jelenleg pedig karádi plébános, könyvét elsősorban a hittudományi hallgatók számára írta, hogy Szent Pál életét olyan részleteiben is megismerhessék, amelyeknek kimerítő tárgyalására az előadások során nincsen idő. De tekintettel volt a lelkipásztorkodás terén működő papokra is, kiknek olyan összefoglaló olvasmányt akart adni, amelyet a szószéken is felhasználhatnak. Azonkívül zárdáknak, nevelőintézeteknek, sőt világiaknak is hasznos lelkiolvasmányt óhajtott nyújtani. Könyve tehát nem a szigorúan vett tudományos kutatást szolgálja, hanem a tapasztalt tanárnak ügyes kezével összefoglalja a már megállapított és biztosaknak elfogadott tételeket. Hogy ezt milyen eredménnyel tette, annak az a legjobb bizonyítéka, hogy könyve 1935 augusztusa óta immár a második kiadást érte meg. Kákossy az anyagot két főrészre osztja : Szent Pál «a világban» és Szent Pál «a kegyelmek óceánjában». Az első főrész (5—37. 1.) Szent Pál gyermekkorával, gyermekségével és iskolai tanulmányaival foglalkozik, majd az ifjú Sault (akit a szerző már ekkor is állandóan Pálnak nevez), mint Krisztus ellenségét és az Egyház üldözőjét mutatja be. Igen elevenen írja le a damaszkuszi úton bekövetkezett megtérést, majd Pálnak arábiai tartózkodását és apostoli működését első nagy útja előtt. Szívesen vettük volna, ha a szerző több kortörténeti adatot közölt volna annak a korszaknak vallási viszonyairól. A munka második főrésze (38—180. 1.) Szent Pálnak három nagy apostoli útjáról szól, majd leírja első fogságát, e fogságból való szabadulását, újabb utait, második fogságát és vértanuságát. Az utolsó fejezet Szent Pált mint embert mutatja be. Az egyes utak leírásában a szerző felhasználja az Apostolok Cselekedeteinek és Pál leveleinek történeti adatait, a kritikai kérdésekkel azonban sehol sem foglalkozik. Azt sem említi, hogy az apostol hol és mikor írta örökértékű leveleit, sem pedig ezeknek a tárgyát nem érinti. Szent Pál első útját 46—49 közé teszi, az apostoli zsinatot 50 végére vagy 51 elejére ; a második út az 51-től 54-ig terjedő időben történt, a harmadik út pedig 55—58 között. Szent Péter és Szent Pál apostolok halálát a szerző egy és ugyanarra a napra, 67 június 29-re teszi. A szerző a könyvnek utolsó lapjaira (181—185. 1.) tette az összes jegyzeteket. A szentírást csak az új magyar fordítás szerint idézi, az eredeti szöveget nem használja. Forrásai között egyetlen egy kommentárt említ, P. Gloagnak 1874-ben megjelent magyarázatát az Apostolok Cselekedeteihez. Francia munkákat nem használ, még Pratnak «La Théologia de Saint Paul» c. alapvető munkáját, vagy Jacquiernek hatalmas új kommentárját az Apostolok Cselekedeteihez sem. Arról a szerepről sem szól, amelyet a racionalizmusnak újabb rendszerei Szent Pálnak tulajdonítanak a kereszténység kialakulásában. A címkép Szent Pált ábrázolja, a térkép pedig Szent Pál utait tünteti fel. Mindent egybevetve megállapítjuk, hogy a szerző hasznos munkát végzett és a maga elé kitűzött praktikus feladatot jól oldotta meg. Könyvét az érdeklődők figyelmébe ajánljuk. Pataky Arnold.
