Theologia - Hittudományi Folyóirat 4. (1937)

Kontor Lajos: Az egyházi javadalombetöltés szabályozása a háború utáni konkordátumokban

76

TÓTH TIHAMÉR

kizmusokkal, mint pl. Peter Schmitz: «Katechismus der katholischen Religion»

(Ein Vorschlag zur Verbesserung des deutschen Einheitskatechismus. 176 1. Paderborn. 1934. Schöningh), aki még megtartja a Deharbe-Linden beosztást (hit-, parancs-, malaszteszközök), vagy Dr. Friedrich Egle: «Ein katholischer Katechismus in organischer Form» (160 1. Paderborn. Schöningh), aki már teljesen szakít ezzel, és szervesen akarja fölépíteni a katekizmust, az anyagból kiindulva és nem kész sémákból. Mindkét kísérlet azonban a régi igazság mellett tanúskodik : könnyebb a hibákat észrevenni, mint kijavítani.

Hasznos segédkönyvet írt az iskolai bibliatanításhoz Otto Hilker und Theo Gerber, «Heilige Quellen» címmel (Ein Hilfsbuch für den neuzeitlichen biblischen Geschichtsunterricht in kath. Schulen. Bd. I—III. Paderborn. Schöningh). A nagyszabású, nemrég befejezett műnek értékei:a keleti szokások és életmód megbízható ismertetése és a gyermek otthoni szokásaiból levezetett megértetése ; az egyes óraanyagok logikus fölépítése és a «Zentralgedanke» eró's kihangsúlyozásával elért egysége ; a liturgia és a biblia napjainkban megkívánt koncentrációja ; gyakori utalás a tanulók házi öntevékenységének bekapcsolására.

Ugyancsak teljessé vált a második kötet megjelenésével Stefan Matzinger könyve: «Praktisches Handbüchlein zur biblischen Geschichte und Geschichte der katholischen Kirche» (Wien. Bd. II. 1935. Mayer u. Comp),amelynek sajátos értékét főként az adja meg, hogy a szükséges szó- és tárgymagyarázat után mindenütt gyakorlati utalásokat találunk a bibliai történetek kiaknázási lehetőségeire.

A pedagógia célkitűzéseiben beállott bizonytalanság ködét az életmentő reflektor fényével oszlatta el XI. Pius pápának 1929-ben kiadott «Divini illius magistri» kezdetű, a neveléssel foglalkozó enciklikája. Az abban lefektetett gondolatokat értékes füzetben kommentálja Dr. Josef Schröteler, a mai német katholikus pedagógusok egyik vezéregyénisége: «Erziehungsverantwortung und Erziehungsrecht» (61 1. München. Kösel u. Postet. Ára: 1-30 Mk.). Három közületnek van joga a neveléshez : család, Egyház, állam ; az eredményt csak mind a háromnak zavartalan, harmonikus összedolgozása biztosíthatja.

Ugyancsak XI. Pius pápának a keresztény nevelésről szóló apostoli iratát dolgozta föl előadások és szülői értekezletek számára könnyen áttekinthető elrendezésben Otto Cohausz: «Das neue Papstwort zur christlichen Erziehung» könyvében (Fr. Pustet. Regensburg. 173 1. Ära: 3-20 Mk.). A pápai tanítás mély gondolatait Cohausz kommentárjában széles körökkel érdekes előadásokban ismertethetjük meg.

Az ifjúság nevelése az erkölcsi tiszta életre és megőrzése a reájuk leselkedő veszedelmektől, egyike a hittanár nemes és áldásos feladatainak. A munka helyes elvégzéséhez nagy irodalmi apparátus áll rendelkezésünkre, de a legtöbbnek hiánya bizonyos egyoldalúság : vagy túlzottan csak a fiziológiai problémát látják a kérdésben, vagy pedig egvoldalúlag csak természetfölötti eszközöket ajánlanak megoldásához, — mindkét esetben elmarad a kellő eredmény. Dr. Rudolf Allers-nek új könyvét, a «Sexualpädagogik»-ot (Grundlagen