Theologia - Hittudományi Folyóirat 4. (1937)
Kontor Lajos: Az egyházi javadalombetöltés szabályozása a háború utáni konkordátumokban
KATECHETIKA, PEDAGÓGIA 75 Linusnak, a freiburgi egyetem pasztorális tanárának, «Katechetik» c. műve (Geist und Form des katholischen Religionsunterrichts. XII -f- 357 1. München 1935. Kösel u. Pustet. Ára kötve : 13-50 Mk.). Ha e könyv keretei szőkébbek is, mint Pfliegler fönti nagy munkájáé, alapvető értéke mégsem kisebb. A szerzőt elsősorban a katholikus valláspedagógia szelleme érdekli. Könyvének egész levegőjét elárulja ez a megállapítása : «Eine Katechetik ist nicht zuletzt Theologie, nicht zuerst Technologie». Ezért végez — kissé túlröviden is — a módszertani kérdésekkel, hogy annál több tere jusson a hitoktatás értékének és kívánalmainak, a hitoktatónak és az ifjaknak vizsgálatára. Aki ismeri Bopp előszeretetét a liturgia iránt és az ő liturgikus irodalmi működését, csak természetesnek fogja találni itt is a liturgia nevelő értékeinek erős kiemelését. De alig van kérdése a katechetikának, amelyre külön fejezetet ne találnánk nála, a további elmélyedést lehetővé tevő legújabb bibliographiai adatok mindenkori nyújtásával együtt. A katechetika örök értékeit és a mai követelmények korszerű szavát hozza összhangba a szerző, mikor többször utal a német «Drittes Reich» szellem-politikai törekvéseire is. Különösen dicséretére kell kiemelnünk, hogy — pár helytől eltekintve — nem túloz, nem beszél superlativusokban. Ilyen pár hely, ahol nem értünk vele együtt : valamennyi tanuló minisztrál- tatása, vagy choralis ének a diákmisén. Egyébként a mű mind történeti, mind formális anyagával a legjobb elméleti katechetikák közé tartozik, tudományos megalapozottságban pedig kétségtelenül az első. Érdekes történeti anyagot dolgoz fel Dr. Karl Raab műve, «Das Katechismusproblem in der katholischen Kirche» (Freiburg i. Br. 1934, Herder. 266 1. Ära : 5 Mk. Kötve : 6-20 Mk.). A könyv három részből áll. Az első a katekizmus fejlődését adja a XVI. századtól napjainkig. A második kérdőívek alapján ismerteti, hogyan gondolkoznak a tanulók a katekizmusról. A harmadikban pedig elmondja saját gondolatait arról, hogyan kellene napjainkban a katekizmuskérdést megoldani. Más kérdés azonban, hogy megoldása valóban helyes-e? Raab u. i. ugyanazt szeretné megtenni a katekizmussal, mint amit Kautz H. ajánlott («Neubau der katholischen Religionsunterrichts» c. művében) a bibliatanításra : univerzális «világkatekizmust» óhajt szemben az osztrák Pichler elgondolásával, — amit mi is tartunk, — nevezetesen, hogy a katekizmusnak a gyermekek és nép szilárd hitalapozásnak kell lennie és ezért a vallásos élethez szükséges legfontosabb igazságokat világos, népies, de szabatos formában nyújtania és a főbb feleleteket a gyermekekkel szóról-szóra be kell tanítani. A betanítandó kérdések anyaga és száma fölött lehet vitatkozni, de a kérdés- és feleletformát továbbra is okvetlenül megkövetelik mind a didaktikai, mind a pedagógiai megfontolások. 1925 óta egész Németországban kötelezően van előírva a Mönnichs Tivadar S. J. által készített «Einheitskatechismus» iskolai használata. Bár ez a könyv a módszeres egység és az erkölcstan pozitív feldolgozása tekintetében nagy haladást jelentett is az előbbi katekizmusokhoz képest, mégis egyre több panasz hallatszik ellene, főleg nehéz nyelvezete miatt. (Nem kis maliciával «Einheizkatechismus»-nak is hívják.) Ezért egyre többen jönnek elő új kate-
