Theologia - Hittudományi Folyóirat 4. (1937)
Ibrányi Ferenc: A kamatkérdés erkölcstudományi problematikája
50 IBRÁNYI FERENC elveket, tehát legalább viszonylagosan első ítéleteket, és külön szemlélni azt, hogy milyen időbelileg meghatározott, tehát szükségképen változó viszonyokra és hogyan alkalmazta Szent Tamás az egyetemes és vál- tozhatatlan princípiumokat. Maga az egészen konkrét alkalmazás kazuisztikus feladat volt Szent Tamás számára csakúgy, mint számunkra. Amikor az eltérő fogalmakra épülő, következőleg tartalmukban különböző elveket egyszerre alkalmazza a konkrét, sokrétű, egyszeri valóságra, akkor felfedezhetünk Szent Tamásnál is ingadozást, tapogatózást és hiányokat. Ezt azonban nem kerülheti el senki, még Szent Tamás sem, ha kazuisztikus feladatra vállalkozik. Mert legtöbbször nem lehet biztosan látni, hogy a különböző valóságrétegek milyen határokkal kapcsolódnak egymásba, nem lehet kielemezni a valóság szövedékének tömérdek sok, sokszorosan egymásbafűződő, egymásrahajló, egymásba- csomózódó fonalait. A konkrétumról nincs tudomány, csak az általánosról. Amikor tehát a tudomány peremén kívül fekvő konkrét, egyszeri valóság és az egyetemes, szükségképeni jellegű tudomány találkoznak egymással, a találkozásból maradéknélküli, hiánytalan és tartós frigy nem származhatik. A frigy egyik tagja állandó, csak a másik változik folyton. Következőleg a tudomány mindig új és új szálakkal kapcsolja magához a megváltozott tartalmú, egyszeri valóságot, bár a tudományból kiinduló új szálak burkoltan benne voltak már az egyetemes tartalmú fogalmakban és a változhatatlan elvekben. A mondott szempontokon elinduló Szent Tamás-magyarázat rájön arra, hogy Szent Tamás a pénznek kettős, egymástól eltérő tartalmú és különböző természetű fogalmát fedezte fel korának gazdasági életében. Időbelileg első a pénz, mint csereeszköz. A csereeszköz-pénz elhasználásra való tárgy, tehát meddő, mert használata egyenlő az elhasználással. A pénz mint csereeszköz csak a kölcsönadás (mutuum) ingyenes szerződésében engedhető át ideiglenesen és ilyenkor a tulajdonjog, tehát rizikó is átszáll az adósra. Szent Tamás kora gazdasági életében meglátta azonban a pénz másik fogalmát is. Ez a pénz a termelésnek passzív természetű és képességileg termékeny eszköze (causa instrumentális). Passzív eszköz, mint akármelyik eke, vagy kalapács, képességileg termékeny, mint akármelyik rokka, vagy kocsi. Külön elnevezés a termelő- eszköz-pénz fogalmára hiányzik. Szent Tamásnak ez a pénzfogalma nagyjából fedi a modern gazdaságtan tőkefogalmát. A tőke fogalma megvan Szent Tamásnál, csak a szó hiányzik rá. Szent Tamás nem folytatja a gondolatmenetet ; de a folytatás magától adódik : a pénz, mint termelőeszköz, nem elhasználásra való tárgy, következőleg ideiglenes átengedése nem a szükségképen ingyenes mutuum keretében történik. Nem foglalkozik Szent Tamás azzal sem, hogy a csereeszköz-pénz hogyan alakulhatott át termelőeszközzé. Azonban ne felejtsük, hogy Szent Tamás nem gazdaságtani, hanem hittudományi kézikönyvet, Summa Theologica-t írt. Figyelembe kell venni azt is, hogy hihetetlen nehézsé-
