Theologia - Hittudományi Folyóirat 4. (1937)
Ibrányi Ferenc: A kamatkérdés erkölcstudományi problematikája
gekkel találja szemben magát az a vállalkozás, amely a pénz funkcióját akarja kielemezni a 13. század gazdasági életéből. Hogy valaki a csereeszköz-pénz és termelőeszköz-pénz természetében gyökerező elveket teljes világossággal alkalmazza, ahhoz világosan kell látni, hogy a 13. század prekapitalisztikus, de egyúttal a tőkés gazdasági rend felé alakuló gazdaságában a pénz mikor és mennyiben volt csereeszköz, és mikor és mennyiben tőke, továbbá hogy mikor melyik jelleg predominál úgy, hogy a másik jelleget figyelmen kívül lehet hagyni. Ennek tökéletes szétválasztása és tisztázása egy ilyen átmeneti korban majdnem lehetetlen. Szent Tamás gyakorlati állásfoglalását úgy lehetne jellemezni : predominál a pénz csereeszköz jellege, de nem úgy, hogy a pénz termelőeszköz-, illetőleg tőkejellege teljesen alá volna rendelendő. Adva van Szent Tamás számára a társasági szerződés jogi és gazdasági kerete, amely a kezdődő kapitalista gazdálkodásban elégségesnek látszott ahhoz, hogy a termelőeszköz-pénz, illetőleg pénztőke gazdasági funkciója számára megfelelő tér biztosíttassék. Szent Tamásnak az egész nyugati kultúrát irányító, eddig nagysággal el nem ért, roppant géniusza kellett nemcsak ahhoz, hogy a kezdődő tőkés gazdasági rendben meglássa, hogy a pénz nemcsak csereeszköz, hanem más is ; hanem ahhoz is, hogy az éppen átalakulását élő gazdasági rendben a csereeszköz-pénz és termelőeszköz-pénz természetére ráépülő különböző elveket olyan bámulatos finomsággal alkalmazza. Az alkalmazás időbelileg meghatározott, tehát gyakorlati értéke elmúlt akkor, amikor a 13. század prekapitalisztikus gazdaságát egy következő gazdaságtörténeti periódus váltotta fel. Nem kell azonban mondani, hogy ez Szent Tamás nagyságából semmit sem von le, mint ahogy a Nap nem lesz azáltal kisebb, hogy nem világítja meg most a Földnek azt a részét, amelyet az előbb megvilágított. Nem lehet elzárkózni az elől sem, hogy Szent Tamás tapogatózva alkalmazza az egyetemes elveket a konkrét esetekre. Így pl. az adós nem tartozik a nyereséggel a hitelezőnek, mert az nem a pénz gyümölcse, hanem a munkáé — máshol : több joga van a nyereséghez, mint a kölcsönvett pénzhez, következőleg nincs kizárólagos joga hozzá ; a lucrum cessans címén nem illeti meg a hitelezőt kártérítés — máshol : megilleti kártérítés ugyanezen a címen, ha a kitűzött időre nem kapja vissza pénzét. Miért ilyen fontos a kitűzött időpontnak megtartása ? A pénz mint termelő- eszköz termékeny ugyan, azonban csak a társasági szerződés keretében vonja le ennek következményét stb. A kiszámíthatatlan sok elemből összetevődő egyszeri valóságot azonban, ha azt egész konkrétságában vesszük, sokszor nem lehet erkölcsi normák alá vonni, csak megközelítő pontossággal. Ebben az ingadozásban nem Szent Tamás gyöngesége, hanem éppen sémákba nem szorítható nagysága és a valóság gazdagságát megközelítő szellemi gazdagsága bontakozik ki. Szent Tamás számára a csereeszköz-pénz terméketlen, a termelőeszköz-pénz pedig termékeny. Amikor a kettős elvet a 13. század preA KAMATKÉRDÉS ERKÖLCSTUDOMÁNYI PROBLEMATIKÁJA 51 4*
